Harry türelme vészesen fogyott, kezével beletúrt a hajába és lélegzetvételei is egyre
hangosabbakká váltak.
Sajnáltam. Tényleg. Az anyja meghalt, az apja pedig börtönben van, nem akartam tőle megkérdezni, hogy vannak e nagyszülei, nagynénje, nagybátyja vagy unokatestvérei, akikre
számíthatott volna.
Szerencsére a pincérnő néhány perc elteltével visszatért hozzánk, sötétbarna haja lófarokba kötve lebegett fel, s alá, miközben komótosan sétált felénk. A húszas éveiben
járhatott.
Elővett egy tollat a zsebéből és végével többször is megérintette a kezében tartott jegyzetfüzetet.
"Mit hozhatok nektek inni?" Kérdezte gyengéden. Hangja kedves volt, de nem tudtam eldönteni, hogy valójában itt szeretett volna e lenni.
Szemeit Harry és köztem jártatta, míg tekintete megállapodott a sajátomnál, és egy meleg mosolyt küldött felém.
"Egy pohár vizet, citrommal." Válaszoltam egyszerűen.
A pincérnő bólintott, majd Harrynek szentelte a figyelmét. De Ő nem viszonozta a szemkontaktust.
"Egy Sprite-ot." Felelte a kezeit bámulva.
"Máris hozom." Csiripelte a pincér, mielőtt sarkon fordult és visszasétált a konyha felé.
Már épp meg akartam szólalni, amikor Harry megtörte a csendet,
"Mit szeretnél a pizzára?"
Felnéztem az asztalról és láttam, hogy Harry engem figyel.
"Pepperoni?"
Bólintott Harry,
"Igen, jól hangzik."
Néztem, ahogy Harry szemeivel a távolba mered, mint mikor a kezeit figyelte.
"Sajnálom." Tört ki belőlem.
Harry homlokát ráncolva nézett rám. Szemei világosabb zöldnek látszódtak az étterem
világítása miatt.
"Mit?"
Kinyitottam, de abban a pillanatban be is csuktam a szám és beharaptam az ajkam. Néhány másodperccel később viszont úgy döntöttem, hogy elmondok neki mindent, ami csak az eszembe jut.
"Hogy egyedül kell élned. És az anyukád."
Harry ujjai közé fogta ajakpiercingjét.
"Szeretek egyedül élni." Vonta meg a vállát.
Mielőtt újra beszélni kezdett, egy kis ideig csend volt.
"Eleinte egy kicsit magányos voltam, nem volt senki, akivel beszélni tudtam volna, nem volt társaságom, de . . . mára már megszoktam a csendet.”
Tartott egy kis szünetet mielőtt folytatta.
"És az anyukám." Hangja kissé rekedt lett.
Karjába köhögött.
"Ennyi ideje volt."
Mielőtt egy újabb kínos csend következett volna, a pincérnő visszatért az italainkkal.
"Itt is lennének." Dalolta, majd elhelyezte előttünk a kért italokat.
"Köszönjük." Motyogtam. Harry nem zavartatta magát, egyből belekortyolt az italába.
"Enni mit hozhatok?" Kérdezi, s lábával türelmetlenül dobbant egyet.
"Egy nagy pepperonis pizzát." Válaszolta Harry. A szemeimbe nézett és elmosolyodott,
"És rendelnék még egy fokhagymás ételt."
Felvont szemöldökkel néztem Harryre, mire a pincérnő megszólalt a bal oldalán,
"Őszintén ez a legjobb dolog, amit ebben az étteremben ehettek. Nem is éltél igazán addig,
míg meg nem kóstoltad Angelo fokhagymás ételét."
Nem tehetek róla, de felnevettem,
"Rendben. Csak még sose ettem ezelőtt."
Harry szemei elkerekedtek,
"Oh, nem hagyhatod ki."
A mosoly az arcomon elkerülhetetlen volt, imádtam így látni Harryt, nagy mosollyal az arcán, a tréfás, karizmatikus jellemét.
"Nos, örülök, hogy rendeltél."
"Hey, holnap Péntek van" Mutatott rá Harry. Úgy tűnt mintha elpirult volna miközben beszélt.
"Igen, és?" Nevettem.
"Csinálhatnánk valamit."
"Mire gondoltál?" Kérdeztem.
"Bowling?"
"Még sose voltam bowlingozni." Mosolyogtam.
"Bowlingozni megyünk." Kacsintott Harry.
A pizzánk néhány perccel később megérkezett, Harry hírhedt fokhagyma ételét.
"Kóstolj meg egyet" Tolta az orrom elé.
Elvettem egyet a kosárból. Felemeltem az arcomhoz, de megálltam, ahogy megéreztem az illatát,
"Ez jellemző a fokhagymára."
"Innen a neve, 'fokhagyma csomó'."
Nem is kellett Harryre néznem, hogy tudjam, a szemét forgatja,
"Csak próbáld ki" Kacsintott.
Úgy tettem, ahogy utasított és sietve beleharaptam.
Kiengedtem egy sóhajt, és a maradék tészta labda részét bámultam.
"Mi a baj? Nem ízlik?" Kérdezte Harry.
Ránéztem és láttam, ahogy ajkait egy vonallá préseli. Komolysága miatt elmosolyodtam.
"Nem. Finom." Nevettem.
”Na, mit mondtam neked?” Gúnyolódott Harry.
"Fogd be.”
"Tedd meg."
"Oh, Istenem." Felnyögtem, fejem kezeim közt pihentettem.
Hallottam Harryt nevetni,
"Egyél, ki fog hűlni a pizza."
Miután befejeztük az evést és az óráknak tűnő vitatkozást a különböző ételekről, Harry hazavitt, a jobbra eső járdaszegély előtt megállva. Apám már otthon volt, de valószínűleg valamilyen könyvet olvasott, ami éppen érdekelte.
Kikapcsoltam az övet és szembe fordultam Harryvel.
"Köszönöm a mai napot." Mosolyogtam, Harry is boldogan visszamosolygott rám.
"Nem probléma. Köszönöm, hogy beleegyeztél és eljöttél velem.”
"Nem baj." Suttogtam.
Harry lassan áthajolt a bőrülésen, tudtam mire készült, ezért a kezem a szám elé kaptam.
Felvont szemöldökkel nézett rám, a kezembe motyogva válaszoltam az előző cselekedetemre.
"Rémes a leheletem." Motyogtam a tenyerembe.
Harryt azonban ez nem állította meg, ehelyett vigyor játszott ajkain.
Csókot helyezett a halántékomra, ajkait hosszan ott tartotta mielőtt elhúzódott.
"Jó éjt Harley." Kacsintott, és megnyalta a száját.
"Jóéjszakát." Bólintottam.
Gyorsan kinyitottam az ajtót, megbotlottam a saját két lábamban, ahogyan szálltam ki az autóból, ezzel nevetést kicsalva a vezető ülésben lévő személyből.
Tréfásan intettem Harrynek, aki széles vigyorral az arcán intett vissza mielőtt becsuktam az ajtót és elsétáltam a bejárati ajtóig.
Amint az sejtettem, apám szokásához híven, a kanapén ült, szemét le sem véve az apró betűs nyomtatványról motyogott nekem.
"Szia Harley."
Elmotyogtam egy 'hello-t', és gyorsan megtettem az utam a szobámig. Leültem az ágyamra és levettem a hátitáskám, mikor éreztem, hogy a telefonom rezegni kezdett. Éreztem amint a pillangóim életre kelnek a hasamban, ahogy előhúztam a zsebemből a telefonom, csalódottan olvastam el a nevet a kijelzőn 'Layla'.
"Hello?" Válaszoltam, hangom sokkal durvábbnak hangzott, mint azt vártam.
"Harley?" Kérdezte Layla, nem hezitált, ezzel visszatérítve engem.
"Én és Anna úton vagyunk hozzád, beszélnünk kell."
Megforgattam a szemeim,
"Házi feladatot kell írnom."
"Már úton vagyunk, úgyhogy az később is ráér."
"Miért?" Kérdeztem.
Nyugodtan állíthatom, hogy éreztem, amint egy másodperc alatt izgatottá vált.
"Muszáj beszélnünk."
Sajnáltam. Tényleg. Az anyja meghalt, az apja pedig börtönben van, nem akartam tőle megkérdezni, hogy vannak e nagyszülei, nagynénje, nagybátyja vagy unokatestvérei, akikre
számíthatott volna.
Szerencsére a pincérnő néhány perc elteltével visszatért hozzánk, sötétbarna haja lófarokba kötve lebegett fel, s alá, miközben komótosan sétált felénk. A húszas éveiben
járhatott.
Elővett egy tollat a zsebéből és végével többször is megérintette a kezében tartott jegyzetfüzetet.
"Mit hozhatok nektek inni?" Kérdezte gyengéden. Hangja kedves volt, de nem tudtam eldönteni, hogy valójában itt szeretett volna e lenni.
Szemeit Harry és köztem jártatta, míg tekintete megállapodott a sajátomnál, és egy meleg mosolyt küldött felém.
"Egy pohár vizet, citrommal." Válaszoltam egyszerűen.
A pincérnő bólintott, majd Harrynek szentelte a figyelmét. De Ő nem viszonozta a szemkontaktust.
"Egy Sprite-ot." Felelte a kezeit bámulva.
"Máris hozom." Csiripelte a pincér, mielőtt sarkon fordult és visszasétált a konyha felé.
Már épp meg akartam szólalni, amikor Harry megtörte a csendet,
"Mit szeretnél a pizzára?"
Felnéztem az asztalról és láttam, hogy Harry engem figyel.
"Pepperoni?"
Bólintott Harry,
"Igen, jól hangzik."
Néztem, ahogy Harry szemeivel a távolba mered, mint mikor a kezeit figyelte.
"Sajnálom." Tört ki belőlem.
Harry homlokát ráncolva nézett rám. Szemei világosabb zöldnek látszódtak az étterem
világítása miatt.
"Mit?"
Kinyitottam, de abban a pillanatban be is csuktam a szám és beharaptam az ajkam. Néhány másodperccel később viszont úgy döntöttem, hogy elmondok neki mindent, ami csak az eszembe jut.
"Hogy egyedül kell élned. És az anyukád."
Harry ujjai közé fogta ajakpiercingjét.
"Szeretek egyedül élni." Vonta meg a vállát.
Mielőtt újra beszélni kezdett, egy kis ideig csend volt.
"Eleinte egy kicsit magányos voltam, nem volt senki, akivel beszélni tudtam volna, nem volt társaságom, de . . . mára már megszoktam a csendet.”
Tartott egy kis szünetet mielőtt folytatta.
"És az anyukám." Hangja kissé rekedt lett.
Karjába köhögött.
"Ennyi ideje volt."
Mielőtt egy újabb kínos csend következett volna, a pincérnő visszatért az italainkkal.
"Itt is lennének." Dalolta, majd elhelyezte előttünk a kért italokat.
"Köszönjük." Motyogtam. Harry nem zavartatta magát, egyből belekortyolt az italába.
"Enni mit hozhatok?" Kérdezi, s lábával türelmetlenül dobbant egyet.
"Egy nagy pepperonis pizzát." Válaszolta Harry. A szemeimbe nézett és elmosolyodott,
"És rendelnék még egy fokhagymás ételt."
Felvont szemöldökkel néztem Harryre, mire a pincérnő megszólalt a bal oldalán,
"Őszintén ez a legjobb dolog, amit ebben az étteremben ehettek. Nem is éltél igazán addig,
míg meg nem kóstoltad Angelo fokhagymás ételét."
Nem tehetek róla, de felnevettem,
"Rendben. Csak még sose ettem ezelőtt."
Harry szemei elkerekedtek,
"Oh, nem hagyhatod ki."
A mosoly az arcomon elkerülhetetlen volt, imádtam így látni Harryt, nagy mosollyal az arcán, a tréfás, karizmatikus jellemét.
"Nos, örülök, hogy rendeltél."
"Hey, holnap Péntek van" Mutatott rá Harry. Úgy tűnt mintha elpirult volna miközben beszélt.
"Igen, és?" Nevettem.
"Csinálhatnánk valamit."
"Mire gondoltál?" Kérdeztem.
"Bowling?"
"Még sose voltam bowlingozni." Mosolyogtam.
"Bowlingozni megyünk." Kacsintott Harry.
A pizzánk néhány perccel később megérkezett, Harry hírhedt fokhagyma ételét.
"Kóstolj meg egyet" Tolta az orrom elé.
Elvettem egyet a kosárból. Felemeltem az arcomhoz, de megálltam, ahogy megéreztem az illatát,
"Ez jellemző a fokhagymára."
"Innen a neve, 'fokhagyma csomó'."
Nem is kellett Harryre néznem, hogy tudjam, a szemét forgatja,
"Csak próbáld ki" Kacsintott.
Úgy tettem, ahogy utasított és sietve beleharaptam.
Kiengedtem egy sóhajt, és a maradék tészta labda részét bámultam.
"Mi a baj? Nem ízlik?" Kérdezte Harry.
Ránéztem és láttam, ahogy ajkait egy vonallá préseli. Komolysága miatt elmosolyodtam.
"Nem. Finom." Nevettem.
”Na, mit mondtam neked?” Gúnyolódott Harry.
"Fogd be.”
"Tedd meg."
"Oh, Istenem." Felnyögtem, fejem kezeim közt pihentettem.
Hallottam Harryt nevetni,
"Egyél, ki fog hűlni a pizza."
Miután befejeztük az evést és az óráknak tűnő vitatkozást a különböző ételekről, Harry hazavitt, a jobbra eső járdaszegély előtt megállva. Apám már otthon volt, de valószínűleg valamilyen könyvet olvasott, ami éppen érdekelte.
Kikapcsoltam az övet és szembe fordultam Harryvel.
"Köszönöm a mai napot." Mosolyogtam, Harry is boldogan visszamosolygott rám.
"Nem probléma. Köszönöm, hogy beleegyeztél és eljöttél velem.”
"Nem baj." Suttogtam.
Harry lassan áthajolt a bőrülésen, tudtam mire készült, ezért a kezem a szám elé kaptam.
Felvont szemöldökkel nézett rám, a kezembe motyogva válaszoltam az előző cselekedetemre.
"Rémes a leheletem." Motyogtam a tenyerembe.
Harryt azonban ez nem állította meg, ehelyett vigyor játszott ajkain.
Csókot helyezett a halántékomra, ajkait hosszan ott tartotta mielőtt elhúzódott.
"Jó éjt Harley." Kacsintott, és megnyalta a száját.
"Jóéjszakát." Bólintottam.
Gyorsan kinyitottam az ajtót, megbotlottam a saját két lábamban, ahogyan szálltam ki az autóból, ezzel nevetést kicsalva a vezető ülésben lévő személyből.
Tréfásan intettem Harrynek, aki széles vigyorral az arcán intett vissza mielőtt becsuktam az ajtót és elsétáltam a bejárati ajtóig.
Amint az sejtettem, apám szokásához híven, a kanapén ült, szemét le sem véve az apró betűs nyomtatványról motyogott nekem.
"Szia Harley."
Elmotyogtam egy 'hello-t', és gyorsan megtettem az utam a szobámig. Leültem az ágyamra és levettem a hátitáskám, mikor éreztem, hogy a telefonom rezegni kezdett. Éreztem amint a pillangóim életre kelnek a hasamban, ahogy előhúztam a zsebemből a telefonom, csalódottan olvastam el a nevet a kijelzőn 'Layla'.
"Hello?" Válaszoltam, hangom sokkal durvábbnak hangzott, mint azt vártam.
"Harley?" Kérdezte Layla, nem hezitált, ezzel visszatérítve engem.
"Én és Anna úton vagyunk hozzád, beszélnünk kell."
Megforgattam a szemeim,
"Házi feladatot kell írnom."
"Már úton vagyunk, úgyhogy az később is ráér."
"Miért?" Kérdeztem.
Nyugodtan állíthatom, hogy éreztem, amint egy másodperc alatt izgatottá vált.
"Muszáj beszélnünk."
