20. rész

Az utolsó órám gyorsan eltelt és, mielőtt még felfogtam volna, már Harry-vel az oldalamon sétáltam végig a zsúfolt folyosón. Bőrdzsekijét bar kezével fogta, kopott hátizsákja lazán lógott vállán. Ahogy kisétáltunk a bejáratin és a járdán kezdtünk sétálni, Harry habozva fogta meg kezem és fonta össze ujjainkat.

A kocsi felé közeledve kissé megszorította a kezem és halványan elmosolyodott. Semmit nem mondott egész idő alatt, ahogy én sem.

Ismét kinyitotta az anyósülés felőli ajtót, és ettől az igazán kedves gesztusától a pillangóim őrjöngtek a hasamban. Miután beültem, becsukta az ajtót, átkocogott a saját oldalára, és már be is csatolta a biztonsági övét.

„Csatold be.” Motyogta, és ezzel beindította a kocsit.

Éreztem arcomon égig terjedni a hőt, amint észrevettem, hogy egész idő alatt Őt bámultam.  Ügyetlenül kezdtem keresni kezemmel az övet, majd magam előtt elhelyezve kattintottam helyére, melynek kattanását hamarosan meghallottam. Harry bekapcsolta a rádiót, melyből hangos heavy metál zene szólt.

Az út az iskolától hazáig gyorsabbnak tűnt, mint bármikor. Harry leparkolt a házunk előtt egy szempillantás alatt. Épp az ajtót nyitottam, amikor Harry kinyúlt és kapta el kezem, ezzel maga felé fordítva engem.

„7:30. Ne felejtsd el.” Kacsintott és egy kicsit megszorította kezem.

„Itt leszek.” Suttogtam és a szabad kezemmel kinyitottam az ajtót.

Harry elengedte kezem, de tekintetét nem vette le rólam. Bámulásától lefagytam, és csak a mellkasom járt fel és le.

Mielőtt még észhez tértem volna, hogy mit is csinálok, puszit nyomtam Harry hideg arcára.

Lassan elhúzódtam és szemem még egyszer összefonódott Harry-ével. Abban a pillanatban kis mosolyra húzódott ajka.  

„Szia, Harry.” Motyogtam és becsuktam a fém ajtót.

Kinyitottam a bejáratit és felbukdácsoltam az emeletre. Azon gondolkoztam, hogy milyen ruhát kellene felvennem az estére. Nem voltam biztos benne, hogy ez egy randi lesz, de akkor is elviselhetően kell kinéznem.  Szememmel a ruhákat nézegettem, egyikre sem mondanám, hogy az igazi, de tekintetem hamar megakadt egy fekete szoknyán és egy fekete- fehér pettyes blúzon. Szüleim bizonyára furcsának találnák, hogy jobban kiöltözök, mint az iskolába.

Kivettem az összeállításom és nekiláttam a házii feladatomnak, ami rengeteg matekból és a történelem jegyzeteim átolvasásosából állt. 

Végeztem a házi feladatokkal, amikor a bejárati ajtó csapódását meghallottam. Hazaért apa.  Nem vártam az ajtóban állva, és igazából nem is akartam. Következőleg anya érkezését hallottam, így egyből lesiettem hozzá. A kabátját akasztotta a fogasra, amikor beszélni kezdtem.

„Anna-hoz megyek vacsorára este.”

Anya megfordult és felhúzta a szemöldökét.

„Mikor?” Kérdezte.

„7:30.” Vontam vállat.

„Iskola napon és nem hétvégén?” Faggatózott tovább, de én tudtam, hogy ez lesz az utolsó.

„Már készen vagyok a házimmal, szóval nem probléma.” Magyaráztam.

„Akkor rendben van.” Vonta meg a vállát.

„Köszönöm. Megyek is készülődni.”Mosolyogtam. 

Anya elindult, de megállt és felhúzott szemöldökkel pillantott rám.

„Még csak öt óra van. Miért ilyen korán?” Érdeklődött.

„Nincs jobb dolgom.” Dadogtam.

Anya csak megvonta a vállát és folytatta útját a konyhába. Biztosan kávét fog csinálni.

Felrohantam az emeltre, levettem a nadrágomat és a pulcsimat, ezt a trikóm követte. Melltartómon és alsóneműn kívül semmi nem takarta testemet. Gyorsan belebújtam szoknyámba és lesimítottam kezemmel a gyűrődéseket. Toppom következett, melynek végét szoknyám alá helyeztem.

Bementem a fürdőmbe és megcsináltam a hajamat. Begöndörítettem a változtatás kedvéért. Azután megcsináltam sminkemet, szemhéjamat halványra festettem és mellé még fekete szemceruzával emeltem ki szemem.  Nem volt sok, de pont elég.

A maradék időt tévézéssel töltöttem. Észre se vettem, hogy a nap már lemenőben volt. 

Amint észrevettem, idő volt az induláshoz, szóval lerohantam a földszintre és a bejáratihoz mentem.  Apa háttal volt nekem, ahogy a kanapén ült és szerintem észre se vette a jelenlétemet. Anya túl elfoglalt volt egy könyv olvasásával apa mellett. Épp az ajtót nyitottam, amikor felnézett.

„Sziasztok! Megyek Anna-hoz.” Mondtam, mielőtt még eltűntem volna az ajtó mögött és lesiettem a halványszürke járdára. Ahogy a sarokhoz értem, megpillantottam Harry autóját pár lépésre tőlem. 

Megfogtam a fogantyúját, amikor az ajtó kinyílt előttem. Amint beültem a kocsiba szemtől szembe találtam magam az önelégülten vigyorgó Harry-vel.

„Szia, Baby.” Kacsintott.

Baby? Ez új.

„Hali.” Mosolyogtam vissza rá.  Becsatoltam az övemet és kezeimet ölembe ejtettem.

Amint Harry elindult, beszélni kezdtem. 

„Szóval hova megyünk?” Érdeklődtem.

Harry fogai közé vette ajak piercingjét.

„Mint már mondtam, titok.” Válaszolta önelégülten.

„Rendben.” Kuncogtam és lejjebb csúsztam az ülésen.

Lehunytam szemem és hallgattam Harry egyenletes légzését és a mellettünk elhaladó autókét.

Harry megérintette a vállam, szemeim pedig azonnal kipattantak. 

„Itt vagyunk.” Mondta halkan.

Kiszálltam az autóból és megdörzsöltem szemeim.  A látvány, ami fogadott mosolygásra késztetett.

Egy kis kávézónak tűnt, rengeteg ablakkal. Amint beértünk egy csengő szólalt meg, ami kuncogásra késztetett. Fahéj és különböző sütemények illata keveredett a levegőben, és érzékeim nem hagytak cserben, amikor megpillantottam a sütemények szigetét. Egy idős hölgy, aki valószínűleg a hetvenes éveinek közepében járt, sietett hozzánk és elkísért minket egy asztalig. Rajtunk kívül még volt néhány pár elszórtan a kis helyen. Harry és én egymással szembe ültünk le. A hölgy gyertyát rakott közénk, ami a környezetünket nyugodtabbá varázsolta. Kezünkbe adta a menüt, megköszörülte a torkát és bemutatta magát.

„Hello. Clara vagyok.  Hozhatok valamit inni nektek?” Kérdezte, elővéve a jegyzetfüzetét zsebéből.

„Édesített jeges teát.” Mondtam és rámosolyogtam, amit ő aranyosan viszonzott.

„Ugyanazt.” Motyogta tompa hangon Harry, de egy mosollyal javított magán.

„Máris hozom őket.” Bólintott a hölgy, megfordult és visszasietett a konyhába.

Míg végignéztük a menüt csönd volt közöttünk, de a hölgy visszaért az italainkkal és felvette a rendelésünket. Távozása után Harry-vel beszélgetni kezdtünk.

„Voltál már itt ezelőtt?” Kérdezte fejét megtámasztva kezein.

Megráztam a fejemet mosolyogva.

„Nem, de ez teljes mértékben imádni való.”

„Tudtam, hogy tetszeni fog neked.” Motyogta. Tekintete az előtte elhelyezett ezüst készletre siklott.

„Amikor fiatalabb voltam, talán nyolc éves, jóval az után, hogy ideköltöztünk Angliából, anya minden vasárnap délután elhozott ide teázni és szendvicsezni.”

Amikor nem szólaltam meg Harry mély levegőt vett és folytatta.

„Kedvelted volna.” Mosolygott, de láttam rajta a fájdalmat a szemei mögött, ahogy rám nézett.

Nem tudtam mit mondani. Nem tudtam, hogy meghalt az anyukája.

„Sajnálom.” Suttogtam és beharaptam ajkam.

„Semmi gond.” Vont vállat, és bepiszkította szívószálát.

„Milyen szendvicseket?” Kérdeztem, ezzel megpróbáltam terelni a témát.

Harry felnevetett.

„BLT.”(Bacon, saláta, paradicsom) Mosolygott.

„Jó?”Mosolyodtam el én is.

„A legjobb.” Nevetett.

„Mondanod kellett volna, ettem volna azt a pulykás szendvics helyett.” Duzzogva ittam egy kortyot a jeges teámból.

„Oh, higgy nekem, a pulyka sokkal jobb.” Kacsintott.

„Jobb.” Nevettem.

„Meg kell kóstolnod a cseresznyés sajttortát. Fenomenális.” Hadonászott a kezeivel.

„Ki fogom. A sajttorta a kedvencem.” Hümmögtem. Gondolataim a csodálatos desszertre terelődtek. A nagymamám csinált házi sajttortát partikra és ünnepekre. A recept teljesen titkos. A kedvencem, különösképp a keksz darabokkal.

Harry megváltoztatta a témát, mielőtt még észrevettem volna.

„Szóval mit mondott az apád rólam, miután megtudta az egész ablak dolgot?” Kérdezte. Szemei szórakozottan csillogtak.

Megráztam a fejem. „Nem akarod tudni.” Nevettem fel.

„De akarom.”Somolygott. Késztetve engem a válaszra.

Hátrébb ültem a székemmel, akaratom ellenére.

„Nem tényleg.  Szerintem a legjobb, ha nem tudod meg.”

Harry mosolya lehervadt arcáról, mielőtt fejét hátrahajtotta.

„Újra akarom kezdeni.” Motyogta.

„Mi?” Kérdeztem. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól hallottam-e amit mondott.

„”Én csak újra akarom kezdeni apáddal, a szüleiddel. Ők teljes mértékben utálnak engem. Úgy értem, tudom, hogy bunkó voltam, de tényleg annyira rossz volt? Tényleg az voltam? Én csak meg akarom mutatni nekik, hogy Én, Én-„Hangja elhalkult, kezeit arcához vezette idegességében.

„Mit akarsz?” Kérdeztem félénken.

Megharapta ajak piercingjét.

„Be akarom bizonyítani nekik, hogy van szívem.”

A szoba majdnem csendes volt, de a párok halk beszélgetés hallatszott.

„Miért számít az, hogy ők mit gondolnak?”Kérdeztem.

„Mert megtiltják majd, hogy találkozzunk, és én nem akarom, hogy ez megtörténjen.”

„De te-„

 

„Én igazán kedvellek téged, Harley.” Vágott közbe Harry.

„Tudom.” Suttogtam.

„Ugye tudod, hogy nem vagyok rossz ember? Tudod, én, én változom. Sosem bántanálak, ez lenne az utolsó dolog, amit tennék. Nos, nem ez lenne az utolsó, mert én mindig azt teszem. Tudom, hogy ezek a piercingek és tetoválások túl sokak, de-„

„Én is nagyon kedvellek téged, Harry.” Vágtam félbe, a hangom még mindig nyugodt és lágy volt.

„Úgy értem, tudom, hogy nem rég óta ismerjük egymást, de én, kedvellek.” Vontam vállat.

A tű egyenes vonal Harry ajkán azonnal megváltozott és újra elmosolyodott.

„Köszönöm, Harley.” Mondta kifulladva, mintha eddig bent tartotta volna a levegőt.

Összeráncoltam a homlokomat.

„Mit köszönsz?” Kérdeztem kíváncsian.

Megnyalta ajkát, és piercingjét visszavette fogai közé.

„Hogy te is ugyanazt érzed.”

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzést és a plusz egy feliratkozót! :) Puszi xx

19. rész

Az ablakomon kopogó eső és a hangosan dübörgő mennydörgés hangjára keltem reggel. Az ég hihetetlenül sötét volt és a felhők is csak szürkévé és komorrá változtatták. Általában reggelenként az ég világos és napos szokott lenni.

Utálom az ehhez hasonló napokat.

Nem csak azért, mert rossz hangulatom lesz tőle, oh, az semmi, de még kénytelen voltam így is elsétálni az iskoláig.  A szüleim nem tudtak elvinni, hiszen ők mindig túlságosan „elfoglaltak”voltak ehhez, pedig ahogy én a reggeljüket nevezném: kávé készítés és a reggeli hírek nézése.

Mai választásom egy rózsaszín pulcsira és egy sötét szűkszárú farmerra esett. Az összeállításom semmilyen volt, viszont legalább kényelmesnek és melegnek elmondhattam. Hajamat copfba fogtam és megcsináltam a sminkemet is.

Lebotladoztam a lépcsőn és megragadtam két darab müzli szeletet és egy csomag sült krumplit. Anya a reggeli kávéját készítette, míg apa a tűzhelyen tojást sütött. Rámosolyogtam anyára, viszont apára egy pillantást se vetettem. Sietősen elmotyogtam egy köszönést mielőtt még kiléptem volna a bejáratin, de előtte még felkaptam a régi esernyőt a kis előszobából.

Az eső még jobban rákezdett, amíg levánszorogtam a járdáig. A szeptemberi hideg levegőtől dideregtem. Lepillantottam lábamra és észrevettem, hogy az egyik cipőfűzőmet nem kötöttem be, szóval ösztönösen lehajoltam, hogy összekössem. Épp csak végeztem, amikor a szemem sarkából megpillantottam egy fekete autót megállni mellettem. Arra fordultam és felvontam szemöldökömet, amikor megpillantottam a kormány mögött ülő személyt.

Harry önelégült mosolya csak nőtt, miközben leengedte az ablakot.

„Azt hiszem, jól jönne neked egy fuvar.”

Válasz helyett már nyitottam is az anyósülés felőli ajtót, majd gyorsan becsúsztam az ülésre. Összecsuktam a vizes esernyőt, még mielőtt becsuktam volna az ajtót. Furcsának találtam, hogy kerülőt tett miattam, de ez egyúttal nagyon édes volt tőle.

„Köszönöm.” Mondtam neki és felé fordultam.

Egy látszólag új bőrdzsekit viselt, melynek gallérja tökéletesre volt hajtva. Haja kócosabb volt a szokásosnál, de a kinézetét egyetlen szóval tudtam leírni. Imádnivaló. 

„Semmi baj.” Biccentett mielőtt figyelmét újra a vezetésre szentelte. 

Végig száguldott az utcán. Az út az iskoláig innen úgy 5 percre volt, amit hamar megtettünk. Befordult az iskola parkolójába és beállt egy üres helyre.

Miután Harry elfordította a kulcsot, mind a ketten kiszálltunk. Kezem az esernyő után kutatott, hogy kinyissam azt.  Végül sikerült és magunk fölé tartottam. Harry gyorsan kikapta kezemből, így Ő tartotta felettünk az ernyőt.

„Tartom én.” Mosolygott rám Harry.

„Köszi.”Nevettem fel.

Beléptünk a nagy bejáratin a még szinte üres iskolába. Megpillantottam a két legjobb barátnőmet a szokásos helyünkön, a fapadon ülve a sarokban.

„Hé, megyek és beszélek Layla-val és Anna-val, oké?” Beszéltem és felnéztem Harry-re.

Halványan elmosolyodott.

„Rendben van. Megpróbálom megtalálni Mikey-t.”

„Szia.” Búcsúztam el és már is eliszkoltam a barátaimhoz. Mindkettejük tekintete követett engem, így rájöttem, hogy ők is észrevettek.

Anna szólalt meg először.

„Harley, kérlek, mond, hogy nem csináltá-„

„Nem történt semmi köztem és Harry között.” Vágtam félbe durván.

Szemeit vékony réssé szűkítette.

„Miért érzem azt, hogy nem az igazat mondod?”

Vettem egy mély levegőt.

„Esküszöm neked.”

„Szóval hova ment Harry?” Kérdezte Layla, ezzel szerencsére megváltoztatta a témát.

„Beszél a barátjával.” Vontam vállat,

Hallottam, ahogy Layla felnevet.

„Vannak barátai?”

Összeszűkített szemmel néztem rá.

„Ezzel mire akarsz célozni?”

„Nem úgy néz ki, mint akinek vannak barátai, csak ennyi.” Vont vállat.

„Igazán kedves, ezt tudnád, ha beszéltél már volna vele.” Vágtam vissza. 

 „Talán beszélnék is vele, ha nem rángatna el tőlünk folyton.” 

Anna csendben maradt egész idő alatt. Az összes kérdésére szerintem választ kapott, anélkül, hogy megszólalt volna.

„Megyek és megkeresem Harry-t.” Sóhajtottam és megfordultam, el sem köszönve tőlük.

Csendesen végigsétáltam a folyosón, szemeimmel a többi folyosót vizslattam, de sikertelenül. Igazából nem mondta, hogy hova is megy, szóval fel kelé derítenem, hogy hol van.

Meghallottam egy nagyon ismerős mély nevetést a következő sarok felől és ajkam egyből mosolyra húzódott. A hang irányába fordulva megpillantottam Harry széles vállát, ami felett Mikey szemével megpillantott engem.

„Helló.”Mosolygott rám Mikey, kezével végigszántotta tökéletesen egyenes haját. Felé biccentettem.

„Hali.” Motyogtam félénken.

Harry összeszűkített szemekkel felém fordult, és amikor megpillantott tekintete egyből ellágyult.

„Helló Bébi.” Mosolyodott el.

„Szia.” Ismételtem meg és éreztem, ahogy arcomat hő árasztja el.

„Úgy látom megtaláltál.” Beszélt, és egész testével felém fordult. Fekete szűkszárú farmerja és sima fehér pólója tökéletesen hozzásimult testéhez. Fogadni mernék, hogy a szekrényébe rakta a dzsekijét.

Igazából észre se vettem, hogy Őt bámulom, míg meg nem szólalt.

„Minden rendben?” Kérdezte. Összeráncolt homlokától ajkáig feltérképeztem arcát.

„I-igen.”Dadogtam. Hangom némileg megemelkedett a végére, mire Harry felhúzta szemöldökét.

Mikey-ra pillantottam és észrevettem, hogy szórakozottan a medálomat vizslatja. Egyszer csak eljutott a tudatáig, hogy már elég sokáig bámulta a nyakláncom, így gyorsan elkapta tekintetét. De nem sokkal később elkerekedtek szemei, ahogy meglátta Harry nyakláncát. Ránézett és felhúzta szemöldökét.

„Wow, szóval ti ketten?” Somolygott és egyik ujjával mutogatott ránk.

Harry idegesen elnevette magát.

„Egyforma a medálunk, igen.” Vont vállat.

Mikey megveregette Harry vállát.

„Itt hagylak titeket kettesben.”Kacsintott és elindult a folyosón.

Láttam, ahogy Harry megforgatta szemeit, mielőtt újra nekem szentelte minden figyelmét. Tekintete szememtől levándorolt ajkamig, és újra vissza.

 „A hajad gyönyörű így összekötve.” Jegyezte meg.

„Köszönöm. Mosolyodtam el.

 

„Izgulsz az este miatt?” Kacsintott.

„Igen, de valami hazugsággal kell kijutnom a házból.”

Harry összehúzta szemöldökeit és szemei felcsillantak. Van egy ötlete.

„ Egyszerű. Mond azt nekik, hogy az egyik barátodhoz mész tanulni vagy valami.” Vont vállat.

Bólintottam egyetértés képen.

„Igen, igen. Ez működhet is.”

Harry önelégült vigyora visszatért.

„Rendben. A kocsiban várlak az utca sarkán.”

„Igen, ez jól hangzik.” Mosolyogtam.

Nem sokkal később megszólalt a csengő és Harry-vel a tornaterem felé indultunk. Az elkülönített részekhez mentünk, az öltözőkbe, de később találkoztunk a röplabda csapatunkban. Most két meccset játszottunk, és meglepő módon mindkét alkalommal nyertünk.

Az órák gyorsan teltek és már mentem is gyorsan az étkezőbe. Mielőtt még észrevettem volna magam, szemeimmel a barátaimat, és a magas, zöld szemű fiút kerestem, akivel megbeszéltük, hogy találkozunk. A diáktömegen keresztül észrevettem az ajtónál álló Anna-t és Layla-t. Mind a ketten engem néztek.

Elindultak felém és mikor már előttem álltak, Anna el kezdett fecsegni a hatalmas mennyiségű házijáról, amit meg kell csinálnia. Végül is a szokásos asztalunkhoz sétáltunk, miközben beszélt. Anna velem szemben foglalt helyet, míg Layla a jobbomon.

Layla elmesélt egy történetet egy fiúról, aki hányt az órán. Húsz perc telt, mióta elkezdte és ezt addig nem vettem észre, amíg fel nem pillantottam az órára Azonnal megfordultam és szemeimmel kiszúrta az asztalt, ahol az elmúlt két napban Harry-vel ebédeltünk. Kivéve, hogy most teljesen üres volt. Megpillantottam a mellette lévő asztalt is, ami szintúgy üres volt. 

Visszafordultam Layla-hoz, és épp időben hallottam meg a történet befejezését. Beszélgettünk és ettünk az ebédre szánt idő nagy részében, amíg a csengő el nem hangzott. Miközben végig siettem a folyosón, leválasztódtam a barátaimtól, egy kéz ragadta meg a pulóverem kapucniját, ezzel megállítva engem. Lábam meg sem mozdult, de amikor meghallottam az ismerős nevetést, ami Harry-hez tartozott, megfordultam.

„Mire volt ez jó?” Nyafogtam játékosan.

„Csak szerettem volna elnyerni a figyelmed.” Vont vállat, ás felvette velem a lépést.

„Miért nem voltál az ebédlőben?” Kérdeztem a körmeimet piszkálva.

„Ott voltam, de nem akartalak megzavarni téged és a lányokat.” Magyarázta. 

„Akkor hol ültél?” Kérdeztem kíváncsian.

„Kaden-nel, Mikey-val és Tommy-val.  Az ebédlő legtávolabbi sarkában. Ezért nem láttál.”

Váratlanul megszólalt a csengő, és Harry hatalmas mosolya egyenes vonallá görbült.

„Találkozunk, ha a csengő megszólal, bébi.”Mondta és már el is indult.

„Később találkozunk.” Motyogtam, de nem hiszem, hogy meghallotta.

Mély lélegzetet vettem és egyáltalán nem lelkesen indultam el az utolsó órámra.

18. rész

Megharaptam az ajkam és egyből megéreztem vérem ízét. Nem volt bátorságom apa felé fordulni, aki biztos, hogy füstölgött, de nem volt más választásom. Teljesen le voltam fagyva fejemtől lábujjaimig, kivéve a kezemet, ami nyirkossá vált. Könnyen kivettem apa mély levegővételeit pár lépéssel mögöttem és ez nem valami jó jel.

„Nem láttam Őt bejönni se kimenni.” Forrt.

Anyával tartottuk a szemkontaktust, amíg beszélt.

„Zavaros volt az egész. Úgy tűnt, mintha a ház mellől jött volna.” 

Hangosan felsóhajtottam, ezzel anyát félbeszakítottam mielőtt még bele ment volna a részletekbe. Úgy döntöttem, hogy teljesen őszinte leszek velük. A hazugság csak több problémát okozna a végén.

De még ha akartam is, hogyan találtam volna ki megfelelő hazugságot anya szavai ellen, aki mindent látott a saját két szemével? Ez pusztán lehetetlen.

Csomót éreztem a torkomban és nem tudtam lenyelni, habár megszólaltam, de a hangom inkább rekedt volt.

„Az ablakomon keresztül jött be.” 

„Te hívtad be?” Érdeklődött anya.

„Nem. Igazából magától jött.” Vontam vállat.

Végül erőt vettem magamon és apám felé fordultam, aki éppen a gondolataiba volt merülve.  Tekintetével a kemény juharfa padlót vizslatta, csak motyogott magában, de szájáról nem tudtam semmit leolvasni.

Ezután egy rövid ideig még hallgatott, de végül szólásra nyitotta száját.

„Miért hagytad, hogy bejöjjön?” Hangja meglepően nyugodt volt.

Kezemmel megfogtam arcomat.

„Nem tudom.” Sóhajtottam. Szavaim tenyerem mögött hagyták el számat.

Apa úgy nyitotta ki, és csukta be száját, mint egy hal, ami vízben van. Becsukta szemeit és vett egy mély levegőt. Végül a szavak csak úgy elhagyták száját.

„Harley. Én a legjobbat akarom neked, ugye ezt tudod?” 

Nem szólaltam meg, így csak bólintottam válasz kép. Habár nem engem nézett mégis folytatta.

„Ha őszinte akarok lenni, Harry nem a legjobb neked.”

Hangja lassú volt, majdnem, mint egy két évesé. 

„Nem is randiztunk még.” Szögeztem le.

Apám felvonta szemöldökét és arcát felém fordította.

„Nem érdekel. Az a fiúmérgező. Nem kellene a közelében se lenned. Garantálom, hogy egy év se kell neki és nem fog emlékezni a nevedre.”

Hangja egyre mélyebb lett, miközben beszélt.

Éreztem arcom lángba borulását.

„De Ő a lelki társam.” Morogtam. 

„Csak mert Ő a lelki társad, nem jelenti azt, hogy köteles vagy vele lenni.” Tett még rá egy lapáttal.

Ahelyett, hogy még jobban összevesztem volna vele, egyszerűen megfordultam és visszaindultam a szobámba. 

Nem akartam vitatkozni.

Nem voltam képes végig hallgatni, ahogy beállítja Harry-t rossznak.

Nem mondhatja senkire azt, hogy mérgező. Elítéli és eltaszítja az első perctől fogva mióta meglátta.

Beestem az ágyamba és a matrac megugrott alattam, amint ráestem. Lehunytam szemeim és dörzsölni kezdtem a homlokomat. Minden egyes szó, amit az apám hozzám vágott, kavarogtak a fejemben. 

Úgy döntöttem, míg gondolkoztam a csöndben, hogy veszek egy hosszú zuhanyzást. Beléptem a fürdőszobába, gyorsan levettem ruháimat, beléptem a zuhanyzóba és összehúztam az üvegajtókat.

A víz forrósága nyugtató hatással volt rám, ahogy a cseppek bőrömet érintették. Akaratom ellenére is a csókra gondoltam Harry-vel. Az érzés, ahogy ajkunk összeért. Mintha még éreztem volna ajkát sajátomon.

A törölközőt magam köré tekerve hagytam el a fürdőt. Új ruhát vettem magamra, majd újra az ágyamba estem és bekapcsoltam a tévét. Volt még 2 órám vacsoráig, szóval a csatornák között böngésztem, míg végül megálltam az egyik új valóságshow-nál. 

Miközben telefonomat kerestem, ironikusan kezdett el zümmögni. Magamhoz vettem és megpillantottam Harry nevét a kijelzőmön. Rányomta a „fogadásra” és már hallottam is Harry levegővételeit a másik oldalról.

„Mi újság?” Próbáltam a legvidámabb hangomon kérdezni.

 

„Szerintem anyukád meglátott engem.” Hadarta.

Hosszan kifújtam a levegőt.

„Igen. Meglátott.”

„A fenébe. Sajnálom Harley.”

Elképzeltem, ahogy idegessége miatt beharapja ajkát.

„Semmi baj.” Biztosítottam.

„Nem, nem. Ez baj. Az apád meg fog ölni téged és az egész az én átkozott hibám.” 

„Nem fog megölni.” Nevettem.

„A pokolba is biztosan megtiltja, hogy találkozzunk.”

„Nos, ebbe nincs beleszólása.”

„Hagyjuk már Harley. Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy van.” 

„Nem, neki nincs.” Vágtam vissza.

Miközben Harry beszélt, anya kiabált fel nekem, hogy kész a vacsora.

„Mennem kell.” Motyogtam a telefonba.

„Hívj, ha bármire szükséged van.” Válaszolta és ezzel letette.

Lesétáltam a lépcsőn, egyenesen be az étkezőbe, ahol már szüleim az asztalnál ültek. Mint mindig apa ült az asztalfőnél. Anya az egyik oldalán foglalt helyet.  Óvatosan megcéloztam az apa másik oldalán lévő helyet. Figyelmét a tányérján lévő lasagnéra szegezte.

Megláttam egy kicsi halálos mosolyt apa száján, míg rám vezette tekintetét.

„Szóval, jó volt a szobádban lenni Harry-vel kettesben?” Kérdezte. Őszintén meglepődtem, amikor kiejtette Harry nevét.

  

Megforgattam a szemeim.

„Nem csináltunk semmit. Esküszöm.”

Apa felnevetett.

„Biztos, hogy nem.” Mondta szarkasztikusan.

„Komolyan nem.” Tiktakoztam és akaratom ellenére is felemeltem a hangom.

„Ez az igazi oka annak, hogy Anna olyan sietősen távozott. Biztos meglátott titeket és kényelmetlenül érezte magát.”

Anyának elállt a lélegzete, én pedig felháborodottan szólaltam meg.

„Mi a fasz?” Kiabáltam.

„Mióta megtudta, hogy te vagy a lelki társa minden lehetőséget megragad, hogy kihasználjon téged.” Bátran folytatta.

„Nem használna ki engem!” Kiáltottam.

„Talán még nem, de mint minden fiú, Ő is csak játszik veled.”

„Csak befejeznéd végre?” Nyögtem.

Apa nem szólt semmit, ahogy én sem. Gyorsan megettem a vacsorámat, tányéromat elmostam, mielőtt ünnepélyesen felvonultam szobámba.

Hideg levegő csapott meg a sötét helységben, és azonnal észrevettem, hogy az ablakom még mindig nyitva van. Gyorsan felkapcsoltam a kis lámpámat, majd az ablakhoz ballagtam és egy gyors mozdulattal be is csuktam.

Már fél 8 volt, szóval felvettem a pizsama alsóm és a random felsőmet, mielőtt visszamásztam az ágyba. Egy ideig még néztem valami csajos műsort, de végül elnyomott az álom. 

Sziasztok! :) 

 Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket. Most is várjuk őket. 

Puszi: Vivi és Reni