11. rész

„El kell menned Harry.”Suttogtam, miközben még mindig magához szorított.

Összeráncolta szemöldökét.

„Tessék? Miért?””Kérdezte, míg kezével végigszántott haján.

„Elsieted a dolgokat.” Dadogtam.

„Nem. Én nem.” Vágott vissza.

„De te igen.” Sziszegtem. Tartottam vele a szemkontaktust.

„Rendben. Ha tényleg azt akarod, hogy távozzak, azt hiszem, teljesítem a kérésed.”Motyogta. Visszasétált az ablakhoz. Kezeivel megfogta az ablakkeretet, de csak állt egy helyben. Egy lépést sem tett tovább.

Felmordultam,

„Valami baj van?”

Harry megdörzsölte állát, majd vállat vont.

„Én, hm, nem tudom, hogy hogyan jutok le.”

Felvontam szemöldököm.

„Csak menj le azon az úton ahol feljöttél.” Gyakorlatilag üvöltöttem.

Harry persze megint csak nevetett.

 

„Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik Édesem.”

„Ha fel tudtál ide jönni, a fenébe is le tudsz menni.” Fortyogtam.

„Oké. De ha eltöröm a kezem vagy néhány bordám; Téged foglak hibáztatni.”Motyogta, és már is rálépett a tetőre.

Az ablakból figyeltem, ahogy Harry a tető széléhez ment.

„Meg fogom csinálni.”Mondta nekem.

„Már csak egy lépés.” 

„Oké.” Vontam meg a vállam.

„Lehet, kitöröm a nyakam, de megcsinálom.” Folytatta. Beszédét pedig nekem címezte.

„Rendben van.”Motyogtam.

„Lehet agyrázkódásom lesz, összetörik a koponyám.”Még mindig beszélt.

Megforgattam szemeim.

„Ember állj fel.”

„Az kicsit nagydolog.”Vigyorgott önelégülten, majd rám nézett.

„Te csináltad magadnak ezt a zűrzavart.” Védekeztem.

„Érted.” Vágott vissza.

Nagyot sóhajtottam.

„Gyere vissza.”

„Harry mosolya megnőtt, míg visszamászott a szobámba. Haja rendezetlenül állt a kinti szél miatt.

„Tudtam, hogy meg fogod gondolni magad.”Kacsintott.

„Én nem. Csak lesettenkedünk a bejárati ajtóhoz.”

Harry védekezően felemelte kezeit.

„Tessék? Whoa, nem, nem, nem, inkább mászok le a tetőre. Az is jobb opció.”

„Apa nem láthat meg téged, ahogy anya sem.”Nyugtattam meg.

„Honnan tudod?”Kérdezte, míg felvonta szemöldökét.

„Mindketten a konyhában takarítanak.”

„Biztos vagy benne?”Kérdezte.

„Biztos.”Kuncogtam fel.

 

„Nos, akkor juttass el odáig.”Vigyorgott.

Megfogtam és kivezettem a folyosóra. Lábai egyszerre léptek enyéimmel, szóval két ember helyett csak egynek hangzott. Már a földszinten voltunk tőlünk jobbra a bejárati; amikor apám hangja keresztülszelte a házat.

„Harley? Harley itt vagy?”Kérdezte. Fojtott hangja a konyha felől jött.

„Beszélnünk kell.” Fejezte be, és meghallottam, ahogy egyre csak közeledik felénk.

„El kell bújnod.” Mondtam Harry-nek.  

„De itt van az ajtó.”

 

„El kell bújnod. Nem tudnál eljutni odáig, úgy, hogy ne látna meg.” Szakítottam félbe.

Harry szó nélkül a fotel mögé bújt, ami se az én vagy apám látókörébe nem esett bele.

„Harley, hát itt vagy.”Szólított meg apa, szemei találkoztak az enyéimmel, míg megtette útját a konyhától hozzám.

„Miért is?” Kérdezte, és próbáltam ártatlannak tűnni.

„Tudod te miért.”Motyogta.

„Harry?” Faggattam.

„Nem elég jó neked Harley, még akkor is, ha ugyanaz a medálotok.”

„De még csak most találkoztál vele. Még meg sem ismerted.” Vágtam vissza.

Apám felvonta szemöldökét.

„Te ismered őt?”Faggatózott.

„Nos. Annyira még nem, de már dolgozom rajta.” Suttogtam.

Apa megforgatta szemeit.

„Csinált valami rosszat a múltban, amit nem mondtál még el nekem?”Kérdezte.

„Nem.”Vontam vállat. Számat egyszerű hazugság hagyta el.

„És hány tetkóra van szüksége annak a fiúnak? És azok a piercingek, legalább ma estére ki vehette volna őket.”

Összeráncoltam szemöldököm.

„Miért szedte volna ki?”Ha akarja azokat a piercingeket, hát legyen neki.”

„És a beképzelt hozzáállása, ha Én-„

Félbeszakítottam apám mondatát.

„Semmi jogod nincs ahhoz, hogy megüsd.”

„Tiszteletlen volt, minden jogom meg volt hozzá. De nem tettem.”

„Nem tudnál vele kedvesebben bánni, mint ahogy azt anya mondta?” Ordítottam, és tudtam, hogy apám még sose látott ennyire dühösnek. Teljesen kikeltem magamból.

Kezeivel megfogta arcát, amiből tisztán ki lehetett venni, hogy frusztrált volt.

„Csak ígérd meg nekem, hogy távol tartod tőlem.”Könyörgött.

Beleharaptam ajkamba mielőtt megráztam a fejem. 

„Nem ígérhetek meg semmit.”

Láttam, ahogy apa ajka megrándul, mielőtt suttogni nem kezdett.

„Ha tudod, hogy mi jó neked; tartsd távol magadat tőle.”

Sarkán megfordult, és elsétált a konyha irányába. Lépései egyre halkabbak lettek. Meghallottam Harry suttogását a fotel mögül, majd kinézett Fedoras kalapja alól.

„Elment?”Kérdezte.

„Igen.” Suttogtam.

Harry lábra állt és leporolta nadrágját. Szemei rabul ejtettek, amikor az én irányomba fordult. Elsétált az ajtóig, majd visszafordult felém.

„Köszönöm.” Biccentett.

„Mit?” Kérdeztem kíváncsian.

Szórakozottam harapta meg ajkát.

„Azt, hogy hiszel bennem.”

És ezzel kilépett az ajtón.

Sziasztok! Reméljük ez a rész is elnyerte tetszéseteket. Köszönjük a megjegyzéseket. Amiket most is várunk.

Egy nappal hamarabb jött a rész,mivel holnap se én, se Reni nem tudnánk nektek felrakni, szóval jó olvasást.  Puszi: Vivi és Reni .:)