13. rész

Az óra hátralevő részében csendben maradtam, mivel bizonytalan voltam a válaszban és túlságosan féltem, hogy a tanár rajta kap a beszélgetésen. Nem lennék túl lelkes, ha egy estét büntetésben kellene eltöltenem vele, szóval biztos akarok lenni, hogy ez nem fog megtörténni. 

Gyorsan befejeztem a feladatomat, így még maradt jó 10 szabad percem az óra végéig.  Az ablakon bámultam kifelé, amikor a hangos és kellemetlen csengő megszólalása miatt majdnem sokkot kaptam és megzavarta a bámészkodásom.

Miközben kisétáltam a teremből a folyosóra, a telefonom megzörrent a zsebemben. Gyorsan elővettem mobilomat és megláttam az üzenet küldőjét; Harry. 

Feladó: Harry

Van 5 percünk a következő óra kezdetéig, találkozzunk a könyvtárban. xx

Megharaptam a nyelvem, miközben visszaírtam;

Címzett: Harry

A következő órám teljesen az iskola másik részében lesz. Nem kockáztatom meg a késést, sajnálom.

Másodpercek teltek csak el Harry válaszáig. Soha nem éltem vissza az iskolának a csodálatos wifi-jével.

Feladó: Harry  

4 perc. Már itt vagyok, ne ültess fel. xx

Mély levegőt vettem és befejeztem a gondolkodást, mielőtt végül beleegyeztem.

Címzett: Harry

Adj 10 másodpercet.

Nagy léptekkel indultam el, szerencsére nem voltam messze a könyvtártól. Megpillantottam a közönyösen az ajtónak támaszkodó Harry-t. Felvontam szemöldököm.

„Zárva van?” Kérdeztem, benéztem a kis ablakon keresztül a könyvtárban lévő fényekre.

Harry önelégülten elvigyorodott beszédemen.

„Nem tudtad, hogy a könyvtár csak Hétfőn, Szerdán és Pénteken van nyitva? „

„Nos, most már tudom.” Nevettem.

„Egyébként miért akartál itt találkozni velem?” Faggatóztam. Karjaimat mellkasom előtt kereszteztem.

Vállat vont, lábai lassan közelebb juttatták hozzám.

„Én csak látni akartalak.”

„Miért?” Érdeklődtem.

Válaszadás helyett megfordult és lenyomta a könyvtár ajtajának kilincsét.

„Kövess.”

„Nincs bezárva?”Tátogtam.

Megvonta a vállát.

„Igen. Mindig nyitva tartják. Mikor iskolába jöttem, néha bejöttem ide. Olyan békés és csendes.”

„Szóval lógsz az órákról?”

 

„Csak néha.”Válaszolta Harry egy picit túl édesen.

„Sajnálom, de én…”

„Csak gyere Harley.” Nyafogott és megfogta a kezem. Az engedélyem nélkül és akaratom ellenére, vonszolt magával a koromsötét és hátborzongatóan üres terembe.

„Különben mit szoktál itt csinálni?”

Kérdeztem, ujjaim végig siklottak a könyveken, melyek egymás mellett sorakoztak a fapolcokon. El lehet veszni itt. Olyan, mint egy labirintus.

„Általában csak itt ülök, és nem csinálok semmit. Tudod ez jó. Egyedül lenni.” Beszélt, szeme a mögöttem álló polcra tapadt, ahogy közelebb jött hozzám. Egy lépésnyi hely maradt csak közöttünk és hallottam egyenlőtlen, mély levegővételét. Egy félénk bólintásra telt tőlem.

„Viszont egy idő után unalmassá válik.” Suttogta. Tekintete találkozott enyémmel. Azonnal lepillantottam kezemre.

„De mióta ketten vagyunk, ki próbálhatunk valami kissé különbözőt.”Mormolta. Ajkai közelítettek nyakamhoz, mielőtt felemelte fejét ás ajkaink résnyire voltak egymástól. 

Mély levegőt vettem, várva csókjára, de helyette kezeivel megérintette vállamat.

„Megvagy!” Szólt. Sötét, magas alakja eltűnt szemeim elől, mielőtt még pisloghattam volna.

Ajkaim mosolyra görbültek.

„El tudsz futni, de elbújni nem, Styles!” Kiáltottam utána. Lábaim végigvittek a hosszú folyosón. Áttekintettem a polcok között Őt keresve.

Hallottam nevetését és azonnal abba az irányba fordultam amerről a zaj jött. De csak egy üres sarkot láttam.

Hunyorogva néztem előre. Vajon hova tudott ilyen gyorsan elfutni és hova tűnt. Épp mikor elfordultam két erős kezet éreztem meg derekamnál, és a levegőbe emelt.

Felsikoltottam ijedtemben, mielőtt még rájöttem ki emelt fel. Harry volt az, és mikor rájöttem felkacagtam.

„Harry rakj le.” Nevetve szorítottam kezeit.

Amint a szavak elhagyták számat, azonnal visszanyertem eredeti pozíciómat. Megfordultam és szembe találtam magam a vigyorgó Harry-vel.

„Mi az?”Kacagtam, kezeimet szórakozottan a csípőmre raktam.

Válaszadás helyett Harry karja, csípőm köré csavarodott és homlokát enyémnek támasztotta. Szemeit lehunyta. Összeszedtem minden bátorságomat a beszédhez.

„Harry, én nem hiszem…”

Szavaimat hamar elfojtotta Harry ajka, ahogy összeért enyémmel.  Az ismeretlen érzés a fellegekbe szállított. Habozva nyaka köré fontam karjaim, fürtjei csiklandozták kezemet és szemeimet lehunytam. Ajkam egyszerre mozgott övével, és közben éreztem szívem heves dobogását mellkasomban. Kíváncsi lettem volna, hogy Ő is hallja-e.

Arcomat elhúzva törtem meg csókunkat.

„A csengő.” Nyögtem.

„Elhallgatott a csengő? Nem hallom. Istenem el fogok késni az óráról. Nem késhetek.” Folytattam. Szavaim összefolytak, ahogy hadartam, miközben Harry-re néztem vad tekintettel.

Harry csak vállat vont.

„Nincs csengő a könyvtárban.”

„Mit kellene csinálnom?”Kérdeztem, és hátrasepertem hajamat.

„Maradj velem.”Javasolta.

„De ez mulasztás.” Fejtettem ki.

Harry megforgatta szemeit.

„És?”

„És én nem mulaszthatok. El fognak kapni.”

„Nem, nem fognak.” Biztosított.

Felvontam szemöldököm.

„Honnan tudod?”

„Már régóta ezt csinálom és eddig egyszer sem kaptak el.”

„Nos, ez évekkel ezelőtt volt. Most már rejtett kameráik vannak.” Védekeztem. Tekintetemmel kicsi fekete kamerát kerestem bizonyítékként. Nem találtam semmit.

„Maradsz?”Könyörgött. Vonakodva fogta meg kezem.

Arca elmosódott a sötét miatt, de biztos voltam benne, hogy arckifejezése kétségbeesett.

Megharaptam ajkam, mielőtt kiengedtem egy sóhajt.

„Akár maradhatok is.”

Sziasztok Drága Olvasóink! :) Itt is lenne a 13. rész, ami a kedvenceim közé tartozik. Szerintem iszonyat édesek együtt. Nektek mi a véleményetek?

Köszönjük a sok oldalmegjelenítést, a megjegyzéseket, amiket most se felejtsetek hagyni magatok után.

Kedden érkezik a következő rész. Jó olvasást. Puszi: Vivi és Reni.