10. rész

Első nap lévén egyáltalán nem kaptunk házit holnapra. Még egy kis ideig a konyhában maradtam, ahol anyával beszélgettem a napjáról, ezzel is elterelve e figyelmet magamról.

Anyu hozzálátott a vacsorához, én pedig megnéztem a falon lévő órát. Ráébredtem, hogy már csak jó négy órám maradt elkészülni Harry érkezéséig. Lehetőséget kerestem az időnyerésre. Végül arra jutottam, hogy veszek egy hosszú fürdést, amit reggel kihagytam, pedig ez régi szokásom.

Később feltúrtam a ruháimat, hogy találjak valamit az estére. Alkalmi ruhát szerettem volna venni, de hamar meggondoltam magam, így felvettem a krémszínű csipke felsőm és a sötét koptatott farmerom. Belebújtam fehér Vans cipőmbe, így már készen is voltam. Megigazítottam a nyakláncom, szóval a kis madaras medálom tökéletesen látszódott.

Még egyszer végignéztem az összeállításom, majd ismét megtettem utam a fürdőbe. Enyhén kisminkeltem magam.  Szememmel közvetlenül a ragyogó medálomat néztem. Megráztam magam, így kizökkentem a bámulásból. Folytattam a sminkem, ami hamarosan készen is lett. Gondosan kihúztam szemem, majd szempillaspiráloztam és egy kis pirosítót is kentem magamra. Sminkből pont elég.

Magamhoz vettem mobilon, amin két nem fogadott hívás szerepelt. Egy Anna-tól, és egy Harry-től.  Az idő ’5:36’ volt, ami azt jelentette, hogy van még egy jó órám Harry érkezéséig.

Úgy döntöttem Harry-t hívom először és csak utána Anna-t. Tudom, hogy Anna hívása nem volt annyira fontos. Harry-éről viszont fogalmam sincs.  Néhányszor kicsengett, mire felvette,

„Harley?”

„Hey! Volt egy nem fogadott hívásom tőled. Miről akartál beszélni?”Kérdeztem, habozva beleharaptam alsó ajkamba.

„Meséltél a szüleidnek…kettőnkről?”Kérdezte.

Nem volt szükségem megerősítésre, hogy tudjam, el akarja nekik mondani; Ő az én lelki társam.

„Nem. Úgy gondoltam ráérünk még elmondani nekik.”Válaszoltam neki.

Hallottam, ahogy Harry levegőt vett a túl oldalról,

„Rendben van. Csak kíváncsi voltam, ennyi az egész.”

„Ez minden?”

Hallottam, ahogy felnevet,

„Igen.”

„Rendben. Nos viszlát Harry.”

„Várj,”

Megforgattam szemeim.

„Igen?”

„Neked tetszik a Fedoras?”

Felnevettem. „Viszlát, Harry.”

Miután végeztem a hívással, gyorsan végig görgettem Anna nevéig a névjegyzéket. Csak kétszer csengett ki, mielőtt felvette volna.

„Szia, Harley.” Kezdte, hangja szokatlanul vidám volt.

„Hali! Mi újság?”Érdeklődtem.

„Öhm, én és Layla gondolkoztunk, hogyha nincs jobb dolgunk, amit csinálhatunk, elmehetnénk a sétálóutcához, Csak mi hárman. Jössz?”

Mély lélegzetet vettem.

„Én- én nem tudok, Bocsánat.”

„Oh, hogyhogy?”Kérdezte Anna. Elképzeltem, milyen szomorú fejet vághat,és bűnösnek éreztem magam.

„Harry átjön hozzánk vacsorára.”

A beszélgetés itt kihalt, amíg meg nem hallottam hangos nevetését.

„Ma este? Nem gondolod, hogy ez túl gyors?”

Összeráncoltam szemöldököm,

„Hogy érted?”

„Már találkozik a szüleiddel?”

„Nos, igen. Előbb vagy utóbb úgyis eljött volna a találkozás.”Védekeztem.

„Oké, oké, átgondolod a tervünket?”

Felnevettem, „Persze.”

„Hurrá. Nos, viszlát, Harley.”

„Szia, Anna. Holnap találkozunk.”

„Találkozunk holnap.”

Amint Anna letette felsóhajtottam, majd visszadobtam a telefonomat a matracra.

A hátralevő idő elég gyorsan eltelt. A nappaliban lévő TV teljesen lekötötte a figyelmemet, míg végül hangos kopogást hallottam a bejárati felől. Szívem azonnal gyorsabban vert, hisz tudtam Harry lehet csak az.  Felálltam a kanapéról, hogy ajtót nyissak, de apa megelőzött.

„Megyek én.”Motyogta.

„Nem. Nem. Megyek én.”Mosolyogtam. Elsuhantam mellette, hogy először fogjam meg a kilincset. Szerencsére én nyertem.

Gyorsan kinyitottam, ezzel felfedve a vigyorgó Harry-t, aki hanyagul az ajtókeretnek támaszkodott. Egy kék-fehér flanel inget viselt, amely nem volt legfelül begombolva, így felfedve tetkóit; szűk fekete farmert és krémszínű Fedórát, ami elrejtette védjegyévé vált fürtjeit. 

Szóval ezért kérdezte, hogy tetszik-e nekem. 

„Hey.” Vigyorgott önelégülten, sietősen ajkát beharapta. Apa megköszörülte a torkát, így Harry meglátta őt.

„Örülök a találkozásnak, Mr. Patterson.”Bólintott, és kezét nyújtotta apámnak.

Apa hamisan elmosolyodott és viszonozta gesztusát.

„Én is örülök.”

Láttam, ahogy apám szemeivel Harry tetkóit és piercingjeit vizsgálja, szerencsére nem az eléggé feltűnő medálját.

„Gyere be.” Szólalt meg apám, miközben a konyhába sétált.

„A vacsora nemsokára készen van!”

„Rendben van.”Kuncogott Harry, miközben ujjait összefonta enyéimmel.

Ránéztem, Ő pedig rám kacsintott. Összevontam a szemöldököm, mire belőle nevetésben tört ki. Ölelésébe húzott, állát vállamon támasztotta meg. Ajkai fülem széléhez értek, míg beszélt.

„Miért nem mutatod meg nekem a szobádat?”

„O-oké.”Dadogtam. Húztam magam után a lépcsőkhöz. Épphogy felléptünk az első lépcsőfokra, anya megszólalt.

„Kész a vacsora.”

Harry megforgatta a szemeit, mielőtt a konyha felé fordultunk és elindultunk. Apa az asztalfőnél ült és elkezdte felvágni a pulykát.

Leültem apa mellé, Harry pedig mellettem foglalt helyet. Legvégül anya ült le apa másik oldalára. Szemeivel gyorsan megtalálta Harry-t. Azonnal láttam arckifejezésén, hogy Harry nem éppen úgy néz ki ahogyan azt ő elképzelte. 

Hallottam, ahogy Harry megköszörüli a torkát mellettem, mielőtt kezét anya felé nyújtotta.

„Örülök a találkozásnak, Mrs. Patterson.”  

Anya mosolygott, de habozott kezet rázni vele, habár gyorsan elfogadta.

„Kérlek, szólíts Deborah-nak.”

Harry rákacsintott.

„Ahogy akarod, Deborah.”

Meglepő módon, anya arcán rózsaszín pír jelent meg. Még csak most találkoztak, de ő már teljesen odáig volt érte, nem olyan rossz, mint amire számítottam. 

Mindenki kiszedte az ételt, apám pedig ezt a pillanatot választotta egy beszélgetés kezdetének.

„Szóval, Harry, mi késztette az összes …tetkódra?”

Úgy tűnt, Harry nem bánta megválaszolni a kérdést.

„Úgy gondoltam, hogy menők.”Vállat vont.

Apám bólintott az egyszerű válaszra, mielőtt figyelmét újra burgonyapüréjének szentelte. Éreztem, ahogy tenyerem kezd nyirkossá válni.

Egy pillanatra csönd volt, míg anya meg nem törte azt.

„Sportolsz valamit?”Kérdezte.

Harry rámosolygott.

„Míg kisfiú voltam jéghokiztam, de nem. Most már nem sportolok.

Anya szemei tágra nyíltak és egyből tudtam mi fog következni.

„Játszottál?” Kérdezte, mire barátom csak bólintott.

„Harley is játszott, nem igaz édesem.”Vigyorgott anya.

„Igen.”Motyogtam, pillantásom találkozott a vigyorgó Harry-ével.

„Te? Hokiztál?” Nevetett.

Felvontam szemöldököm.

„Igen? Mi a vicces ebben?”Vontam kérdőre.

„Nem, ez nem, Én csak,” Harry pillantása apára esett, mielőtt befejezte mondatát.

„Aranyos. Ez aranyos.”

Mindenki befejezte a vacsorát néma csönd mellett, az légkör mindazonáltal kínos volt. Csak a villák és kések hangját lehetett hallani, ahogy találkoztak az üvegtányérral.

Harry egyszerűen kezét combomra simította. Érintése alatt bőröm mintha égni kezdett volna. 

Apa köhögése arra késztett minket, hogy figyelmünket rá fordítsuk.

„Harry. Milyen szándékaid vannak a lányommal kapcsolatosan?”

Szavait felfogva, zavaromban ittam egy korty vizet. Habozva barátomra néztem.

„Elnézést?”Dadogta.

„Hallottál.”Hangsúlyozta.

„Mr.Patterson, Én,”

„Fogod bántani a lányomat?”Szakította félbe apa.

„Tessék? Nem, persze, hogy nem. Soha nem bántanám a lányát, Uram.

Apám összeszűkítette szemeit.

„Biztos vagy benne fiam?”

Harry felé fordultam, hogy lássam szemeit, amik haraggal teli voltak, és állát, ami megfeszült.

„Átkozottul biztos vagyok benne.” 

Apám sunyi vigyorra húzta ajkát.

„Nem hiszek neked.”

Szeme sarkából figyeltem Harry-t, aki ajkát foga közözz tartotta. Tekintetét végig apámon tartotta, míg beszélt.

„Soha nem bántanám a lelki társam. Uram.”

Apámra jellemző volt, hogy ilyen kőkemény. Csak egyetlen egy dologra koncentrált. Csak egyre. Harry medáljára. Anyára néztem, aki zavartan pillantott vissza rám.

Hirtelen megéreztem Harry kezeit, ahogy megfogja enyémet. Szemei sötétebb zöldek lettek, mint amit már megszoktam. Biztos voltam benne, hogy apám kényelmetlenül érezte magát Harry bámulásától, mert Ő tartotta vele a szemkontaktust. 

„Fiam. Szeretném, ha távoznál.”

Harry tátogott.

„Tessék? Te csak…-„

„Azt mondtam. Hagyd el a fenébe a házamat. Most.”

„Apa.”Figyelmeztettem.

Együtt érzően pillantottam Harry-re, de Ő nem viszonozta azt. Miközben néztem, orrlyukai kitágultak, mielőtt összeszorított fogakkal el nem kezdett beszélni.

„Lehet, hogy nem úgy nézek ki, mint egy szent, a francba is. Soha nem voltam az és nem is leszek, de mindig itt leszek a lányod mellett. Biztos. Üss meg nyugodtan, de Én mindig itt leszek.”

Mielőtt bárki megszólalhatott volna, Harry felállt és elhagyta helyét. Útja felét már megtette, mikor felém fordult a konyhaajtóban. 

„Majd találkozunk, Harley.” Kacsintott, majd folytatta útját a bejárati felé. Hangos ajtócsapódással hagyta el házunkat. Anya azonnal felmordult.

„Nem tudtál volna csak egy estére rendes lenni. Nem ment volna Jeff?”Sziszegte, majd ellökte magát az étkezőasztaltól.

 

Anélkül, hogy meghallgattam volna apám szemszögéből a történetet, Harry és az én tányéromat a mosogatóba raktam. Utamat megtettem a szobám felé.

Azonnal a telefonomért mentem, ami az ágyon hevert, majd csatlakoztattam a fülhallgatómmal. Amint megérintettem a ’ keverést ’, valaki bekopogott az ablakomon, a hátam mögött. Tekintetemmel megpillantottam egy alakot, aki a tetőn guggolt. Elmém egyidejűleg a lábammal elindult és másodpercek alatt kinyitottam az ablakot.

„Mit keresel te itt fent?” Ha apám itt talál, biztos megöl.” Suttogtam.

Harry nem válaszolt, csak végigcsúszott a kicsi helyen és egy kis puffanással landolt a szobámban. Ki volt fulladva, amire nehéz légzéséből jöttem rá. Hogy hogyan jutott fel a tetőre, rejtély marad.

„Megmondtam, hogy később találkozunk. Én pedig betartom az ígéretem.”Kacsintott.

„Plusz. Még nem mutattad meg a szobádat.”Tette hozzá.

Beharaptam ajkamat. „Úgy hittem, hogy csak húzni akarod az időt. Én-„

Mielőtt befejezhettem volna, Harry kezét derekamra simította és homlokunk összeért.

„Nem Bébi. Én úgy gondoltam kicsit szórakozhatnánk.”

„Ez- ez nem jó ötlet Harry.”Motyogtam, miközben homlokunk még mindig összeért.

„Miért nem?”Kérdezte. Testemet közelebb húzta magáéhoz.

„Mi van, ha apa vagy anya bejön.”

Felvonta szemöldökét.

„Be tudod zárni a szobád ajtaját?”

Szemöldökömet ráncoltam.

„Persze.”

Harry elmosolyodott.

„Probléma megoldva.”

Sziasztok Kedves Olvasóink! Itt is lenne a 10. rész, amit én személy szerint imádtam. Várjuk a ti véleményeteket is a részről. 

Szóval ne habozzatok nyomot hagyni magatok után. Iratkozzatok fel, Komizzatok és Csatlakozzatok a Facebook csoportunkhoz. 

Puszi:Vivi és Reni xx