12. rész

Mivel már nem akarok beszélni a szüleimmel és még csak 8:30 van, úgy döntök, hogy az estém további részét lassú Indie zenék hallgatásával töltöm, míg végül kidőlök és álomba merülök. Nem tudok nem Harry-re gondolni, habár az, ahogy Ő édesből átmegy  titokzatosba kikészít engem.

Másnap reggel felébredtem, majd elkészültem az iskolába. Választásom egy világos rózsaszín top és fehér farmerra esett. Végeztem fogam mosásával, amikor észrevettem egy nem fogadott hívást Harry-től.

Végül arra jutottam, hogy nem hívom vissza, hiszen úgyis látni fogom 2 órán belül az iskolában. Lesiettem a földszintre. Biztosra menve elkerültem apámat, majd anyának elmotyogtam egy jó reggelt-et, aki kávét ivott miközben magazint olvasott az étkezőasztalnál. Ő csak bólintott és viszonozta jó kívánságomat, majd figyelmét újra a következő szezon lakás berendezésének szentelte.

Megragadtam egy tálat és egy kanalat, majd kedvenc müzlimet készítettem el benne. Percek alatt megettem, így bőségesen maradt időm, hogy beérjek az iskolába.

Hangosan elköszöntem szüleimtől majd a házat elhagyva indultam az iskola felé. Az ég felhős volt, és így a hangulatom ködös lett. A levegő hideg volt, emiatt gerincem mentén kirázott a hideg. Kellett volna magammal hozni egy dzsekit vagy legfeljebb egy pulóvert vehettem volna fel.

Belöktem a suli bejárati ajtaját és azonnal megpillantottam két barátnőmet; Layla-t és Anna-t a szokásos helyükön.  SMS-eztek a telefonjukon, közben pedig szavak hagyták el szájukat, amiket nem értettem. Amíg megtettem utamat feléjük, észrevettek és rám mosolyogtak. 

Layla szólalt meg először „ Szia, Harley”

„Sziasztok.”Mosolyogtam, majd elfoglaltam az üres helyet Anna mellett.

„Szóval van kedved velünk jönni este a sétálóutcára, ha nem lesz sok leckénk? Kétségkívül ez még csak a második napunk.” Kérdezte Anna, szemeivel végig könyörögve nézett rám.

„Persze. Ha a szüleim elengednek.” Motyogtam. Magamra öltöttem a legjobb hamis mosolyom, de tudtam, hogy nem vették be. 

Layla felvonta a szemöldökét.

„Miért ne engednék? Szeretnek minket.” Kérdezte.

Sóhajtottam,’ Nos.”

„Istenem mi történt tegnap este?” Nyögött fel Anna.

„Sok minden.”Motyogtam ismét, miközben a cipőmet kezdtem el nézni.

Anna megrázta a fejét.

„Megmondtam, hogy várnod kellene még.”

„Én nem tudom, nem gondoltam, hogy minden pont máshogy fog alakulni.”Vontam vállat.

„Tudják, hogy Ő az lelki társad?”Szólt bele Layla is.

„Igen.”Bólintottam.

„Wow, hogy fogadta Apukád ezt?” Viccelt Layla, habár én nem nevettem rajta.

Inkább megráztam a fejem.

„Egyáltalán nem jól.”

„Mit csinált Harry?” Faggatózott Anna, szemeiben némi vadságot véltem felfedezni.

„Őszintén? Semmit. De az apám kirúgta.” Vontam meg vállam.

„Nem tette.” Tátogott Layla.

„Oh, dehogynem.”Fújtattam.

„Ennyi az egész?”Kérdezősködött tovább Anna.

Azon gondolkoztam, hogy az egészet elmeséljem-e, de végül úgy döntöttem, hogy jobb, ha tudják. 

„Nem. Nem egészen. Felmászott a tetőn és bejött a szobámba az ablakon keresztül.”

„Oké ez már elég forró helyzet.” Layla tátogott.

Anna hunyorogva rám emelte tekintetét.

„Ugye ti nem-„

„Nem, nem.”Dadogtam.

„Ha már a rossz fiúról beszélünk, épp itt jön.”Motyogta, majd ujjával arra bökött, hogy mi is lássuk.

Abba az irányba fordultam amerről Harry jött.

„Szia.” Mosolyogtam, miközben keresztbe tettem lábaim.

„Szia. Miért nem válaszoltál a hívásomra?” Kérdezte.

„Öhm, készülődtem.”Válaszoltam.

Harry bólintott, ezzel tudatva velem, hogy megértette, majd megszólalt.

„Oh, én csak meg akartam kérdezni, hogy nem kellett volna egy fuvar a suliig, mivel úgy néz ki, vihar lesz.”

„Oh. Köszönöm.” Ennyi volt minden, amit mondani tudtam.

 „Mit szólnál hozzá, ha sétálnánk egyet? Az órák kezdése előtt?” Kérdezte, szemei csillogtak.

„Öhm,” Figyelmemet Layla és Anna irányába fordítottam, akik csak biztató mosolyt küldtek felém.

Felálltam és megfogtam Harry kezét.

„Rendben.”

Harry meglepődött a kis akciómon, és eltartott neki pár másodpercig, míg rájött, hogy mit is tervezett, mielőtt megszorította kezemet elismerésül.

Harry szólalt meg először.

„Hogy van apukád?” Hangjában észlelhető volt a szarkazmus.

„Nem akarom tudni.” Nevettem.

„Figyelmen kívül hagyom.”

„Miért? Ez nem az Ő hibája. Ő csak nem akarja, hogy fájdalmat okozzak neked."

Megráztam a fejem.

„Az ő hibája. Nem kellett volna kirúgnia, ez teljesen borzasztó.”

Harry szemeivel a cipőjét nézte.

„Nos, ha egy férfi meglátja a lányát egy olyan fiúval, mint én teljesen megértem a reakcióját. Szóval, amit tett őszintén mondom, nem volt közel a szörnyűhöz.

„Csak mert neked tetkóid és piercingjeid vannak, az nem azt jelenti, hogy úgy kelljen kezelni, mint egy senkit.”Mondtam nyersen.

„De én ilyen vagyok, Harley.”Vágott vissza Harry.

„Talán csak voltál. Nem leszel többé olyan, úgy gondolom.”Mormoltam.

Harry mély lélegzetet vett az orrán keresztül.

„Ne beszéljünk erről. Ez még túl korai.”

„Rendben.”Sóhajtottam.

„Akkor miről akartál beszélni?

Harry önelégülten kezdett vigyorogni.

„Rólad.”

„Mi van velem?”Nevettem fel.

„Mit csinálsz ma este? Úgy gondoltam elmehetnénk valamerre, szülők nélkül?”Vigyorgott.

Beharaptam ajkamat.

„Én megígértem Layla-nak és Anna-nak, hogy elmegyek velük a sétálóutcára suli után, bocsánat.”

Harry ajkát fogai közé vette.

„Semmi baj. Ez rendben van. Megértettem.”

„Majd holnap?”Kérdezte.

„Igen, jól hangzik.” Mosolyogva ránéztem.

Harry szemei megcsillantak egy meglehetősen unalmas épület fényei miatt, mielőtt kibogozta ujjainkat. Csípőjét megérintette az enyémet, ahogy kezét derekam köre fonta.

„Olyan gyönyörűek a szemeid.”Fűzte hozzá.

„Köszönöm.”Lélegeztem, és próbáltam a legjobban érzéketlen lenni, amíg Harry szemeivel az enyéimet vizslatja.

 „Mélykékek, mint az óceán.”Mosolygott.

„Nos, a tieid zöldek, mint a fű.”Viccelődtem. Fejemet vállára hajtva folytattuk a sétát.

„Fű? Jé köszönöm.”Kuncogott. Mély nevetése megrezegtette mellkasát.

Mikor fejemet felemeltem válláról a csengő megszólalt. Ma az első órám nem testnevelés volt, így Harry és én különböző órákkal kezdünk más-más helyeken.

„Találkozunk ebédnél.”Kiáltotta utánam.

„Igen,”Bólintottam, és megfordultam, hogy velem szemben legyen. Nem fordult meg, amíg nem küldött felém egy kacsintást.

Később olyat tett, amit nem vártam el tőle. Légi csókot küldött nekem. Arcom azonnal lángra kapott, szóval el kellett fordulnom. Az arcomon megjelenő mosoly miatt komplett idiótának nézhettem ki.

Mire elértem a teremig bőröm színe újra visszatért a normális kinézetéhez. Mosolyom eltűnt arcomról és egyenes vonallá lettek. Minden tinédzser ilyen, míg az iskolában ragad.

Hátulról a második sorban foglaltam helyet. A terem szinte üres volt, mivel még mindenki túl elfoglalt volt a beszélgetőpartnerével az aulában.

Pár perc múlva a diákok elárasztották a termet. Egy ismeretlen fiú foglalt mellettem helyet. Piszkos szőke haja és vastag keretes szemüvege volt. Nem tudtam megmondani, hogy ezek hamisak voltak- e vagy sem.

A tanár gyorsan észrevette és gyorsan meg is kérdezte a nevét. Benjamin-nak hívták, röviden csak Ben; feltételezem. Legalábbis a túloldalon ülő fiú így szólítgatta őt. Figyelmemet még az üres jegyzetfüzetemre fordítottam, ami az asztalon előttem hevert. Egész idő alatt éreztem Ben tekintetét magamon. Végül feladtam a kitartásomat és felé fordultam.

„Valami problémád van?”Kérdeztem, miközben a hüvelykujjam és a mutatóujjam közötti tollat forgattam. 

„Nincs semmi.” Dadogta, tekintetét a tanárra vezette, aki előttünk állt. A tanító teljes figyelme egy halom papíron volt.

Később, mintha évek teltek volna el, de csak 10 perccel később volt; a tanár elkezdte az órát. Előtte viszont bemutatkozott. Beszéde végeztével kijelölt egy témát, amiről esszét kell írni. Az iskolaév alatt céljainkról és vágyainkról kell beszélnünk. Azonnal hozzákezdtem a munkának. Új, üres oldalon nyitottam ki a füzetem. És mindent leírtam, ami hirtelen az eszembe jutott. Ez addig tartott, amíg valaki meg nem köszörülte a torkát mellettem.

Felemeltem a fejem, és szemöldökömet összevontam. Tekintetem egy kíváncsi szempárral találkozott. Ben bámult engem.

„Igen?”Kérdeztem egy kicsit bosszúsan.

Mosolyra húzta ajkait, tekintetét levezette nyakamra.

„Fogadni mernék, hogy találkoztál már Harry-vel, hüm?”Kérdezte.

„Igen.”Motyogtam, és kezemmel a medálomat takartam le.

„Először egy pöcsnek tűnik, de ha megismered egy rendes fickó.” Biztosított. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak.

„Higgy nekem. Én tudom.”

„Rendben van? Nem láttam már egy jó ideje.” Kérdezte, majd összeráncolta szemöldökeit. Könyökeivel támaszkodott az asztalon, kezével fejét tartotta.

„Jól van.” Biccentettem. Kíváncsiságom legyőzött, mint mindig.

„Hogyan ismerted meg Harry-t?”Kérdeztem.

„Nagyon közel álltunk egymáshoz középiskolában. Majdnem minden délután, az iskola végeztével mindig karikákat lőttünk a bíróságnál csak poénból. Néha csak beszélgettünk.” Magyarázta, tekintetét végig rajtam tartotta, miközben visszaemlékezett a régi időkre. Habár rosszul éreztem magam, mégis megzavartam a gondolkozásban.

„Mi történt?” Faggatóztam.

„Csak az élet, azt hiszem. Egy nap Harry és én elmentünk szórakozni, mint a régi szép időkben és következőleg a bíróságnál volt és börtönbüntetésre ítélték.”Motyogta. Szavai egyszerre voltak nyersek és ironikusak.

„Úgy gondolod, hogy még mindig olyan?”Kérdeztem, hangom egy kisegér hangjának hallatszott. 

„Nem, nem. Úgy gondolom végzett a bűnözéssel és a rossz oldalával. Szerintem nagyon meg akar változni, próbálkozik vele.”Válaszolta és hangja most erősebbnek hangzott, mint ezelőtt.

„Miért mondod ezt?”Vontam össze szemöldököm.

Ben megnyalta ajkát, mielőtt egyenesen a szemembe nézett.

„Mert végre talált valakit, aki segíthet neki jobb ember lenni. Valaki, akit nagyon akart már régóta."

Mielőtt megszólalhattam volna, folytatta.

„Harley. Te segíthetsz Harry-nek több féle képen, mint hiszed.”

Sziasztok!:) Itt is lenne a következő rész. Reméljük vártátok már.

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket, amiknek nagyon örültünk. Ezúton se felejtsetek el nyomot hagyni magatok után. Köszönjük a több, mint 6000 oldalmegjelenítést. 

A következő rész szombaton érkezik. Addig is jó pihenést és olvasást nektek.! Bírjátok ki ezt a kánikulát. Csatlakozzatok a facebook csoporthoz. Puszi:Vivi és Reni.