16. rész

„Szóval mit szeretnél csinálni?”Kérdezte Harry, miközben kényelembe helyezte magát az ágyamon. Követve példáját én is elhelyezkedtem ágyamon direkt vele szemben.

Idegességemben hajamat egyik vállamról a másikra helyeztem. Ezelőtt még sosem voltam ilyen közel egy fiúhoz. Különösképpen nem az ágyon.  Éreztem telefonom vibrálását, de úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom.

Harry megfogta kezemet, amíg válaszomat várta. Észrevettem, hogy szeme fényesebben csillog a szobám világításától. Másképp, mint az iskola folyosóján. Zöldje sokkal jobban vibrált, mint ezelőtt. Valahogyan tegnap ezt nem vettem észre.

„Nem tudom. Mielőtt megjelentél, nem akartam semmit csinálni.”

Elmosolyodott, „nos, most itt vagyok, szóval csináljunk valamit.”

Hezitálta, hogy megkérdezzem, de nem volt más választásom, így megtettem.

„Nos, min gondolkodsz?”Kérdeztem.

Harry szeme felcsillant.

„Felelsz vagy mersz?”Javasolta.

„Csak akkor, hogyha nem visszük túlzásba.” Vontam vállat.

Harry csak bólintott.

„Tied a megtiszteltetés, hogy kezdhetsz.” 

„Oh, oké. Akkor felelsz vagy mersz?” Kérdeztem.

„Felelek.”

Ajkam mosolyra húzódott.

„Merészebb fiúnak képzeltelek, de legyen, ahogy akarod.”Ugrattam.

Harry csak megforgatta szemeit.

„Uhm, mikor kaptad meg az első piercinged?” Kérdeztem. Tekintetemet ajak piercingjére vezettem. Harry észrevette, ahogy ajkát bámulom, mert nyelvét végigvezette a kis karikán.

„15 évesen volt az első. A szemöldök piercingem.”

„Fájt?” Faggattam.

Harry szélesebb vigyorra húzta száját.

„Olyan volt, mint egy kis csípés.”

Szemeim szórakozottan vándoroltak szemétől ajkáig, végül pedig állkapcsára terelődött pillantásom. Néhány hüvelykre jobb szájsarka alatt észrevettem egy kis anyajegyet.

„Ezelőtt még nem láttam azt a kis anyajegyet.” Suttogtam, és ujjammal megérintettem. Nem tudtam, mit csinálok.

„Ez nem anyajegy. Ez egy… szépség jegy.” Tiltakozott.

„Nem. Ez egy ici pici anyajegy.” Ugrattam.

„Oké, elég.” Nevetett és óvatosan elhúzta kezemet.

Éreztem, ahogy arcom lángra lobban, de úgy tűnt Harry nem látta meg.

„Felelsz vagy mersz?” Kérdezte.

„Felelek.”

„Kivel volt az első csókod? És hol?”

Megforgattam szemem.

„Milyen eredeti kérdés.”

Hezitáltam, de a szavak csak elhagyták számat.

„Uhm, tulajdonképpen veled. A könyvtárban.”

Harry felvonta szemöldökét.

„Oh, tényleg?”

„Igen.” Bólintottam, kínosan éreztem magam, ezért kerülve tekintetét a kezemet kezdtem tanulmányozni.

„Sajnálom.” Motyogta.

Hunyorítva ránéztem.

„Mit?”Érdeklődve néztem fel.

Sietősen vette fogai közé ajak ékszerét. 

„Ha tudtam volna, jobban csinálom.”

„Jó volt.” Nevettem.

„De jobban is tudtam volna csinálni.”Vont vállat.

„Felelsz vagy mersz?”Kérdeztem, ezzel megváltoztatva a témát.

„Merek.”

 

Gyorsan végig futottam a lehetséges feladatokon fejben, míg végül kiválasztottam egyet.

„Nyald meg a könyököd.”

Harry összevonta szemöldökeit.

„Ennyi?”

 

„Igen.” 

„Rendben.” Nevetett.

Könyökét arcához közelítette és kidugta a nyelvét. Elkezdett körözni a nyelvével, de nem járt sok sikerrel.

„Nem tudom megcsinálni.” Fújtatott.

„Próbálkozz jobban.”

Harry megpróbálta még egyszer, de ugyanúgy sikertelenül járt.

„Nem megy, bocsi.”

„Oké. Te jössz.”

Harry ördögi vigyort öltött magára.

„Rendben Harley. Felelsz vagy mersz?”

„Merek.” Mosolyogtam vissza.

Harry gondolkozás nélkül kezdett beszélni.

„Csókolj meg.”

Lenyeltem a torkomban keletkező gombócot.

„Rendben.” Vontam vállat.

 Harry gyors mozdulattal feltérdelt, arca szemben volt enyémmel. Orromon éreztem levegővételeit, kezével megfogta nyakam.  Egész idő alatt tartottam vele a szemkontaktust.

 

„Megcsókolsz vagy nem?” Suttogtam.

Harry felnevetett mielőtt ajkát enyémre illeszttette. Szemem azonnal lecsukódott. Ajkaink összhangban mozogtak, nyelve nem sokkal később megtalálta útját számba.

Nem voltam biztos a dolgomban. Ajkaim szétnyíltak és nyelve találkozott enyémmel. Ettől az érzéstől zihálni kezdtem és Harry belekuncogott csókunkba. 

Mielőtt elmélyíthettük volna csókunkat, hangos lábdobogást hallottam meg a lépcsőn. 

Gyorsan elhúzódtam Harry-től és szemei tágra nyíltak, amint meghallotta Ő is a zajt.

„Mit csináljak?” Kérdezte rohanva. Kezét arcához emelte, és láttam rajta, hogy ideges.

„Nem tudom. Csak..-„ 

Mielőtt még esélyem lett volna befejezni a mondatom, az ajtó kicsapódott.

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket. Nagyon jól estek kedves szavaitok :) Ezúttal se tartástok magatokban a véleményeteket és osszátok meg velünk! :)

Jövő héten HÉTFŐN fog érkezni a következő rész, ugyanis mind a ketten kedden már nyaralunk. Puszi és további szép hetet. Reni és Vivi xx