2015. június 19., péntek

7.rész




Torkomban gombóc keletkezett, miközben vártam megjelenését. Layla és Anna figyelmüket a mögöttem lévő helyre irányították, amit tudtam, hogy el fog foglalni.

„Ide jön?”Suttogtam.

Layla biccentett, én pedig mély lélegzetet vettem.

Egy alak csapott le a mellettem lévő helyre, pillanatokkal később göndör fürtöket pillantottam meg.

„Hello Harley.” Kacsintott Harry, kezeit az asztalra csúsztatta, mieink mellé. Tettétől az asztal megremegett, megbillentve kicsit Anna vizes palackját.

„Hali.”Motyogtam, majd érzelemmentes szemeibe néztem.

„Jó első napod volt?”Kérdezte, de közönyös viselkedése azt súgta nekem, hogy szarkasztikus volt.

Figyelmetlenül válaszoltam,

„Igen.”

Kezével gyorsan végigszántott haján, mielőtt elfordult. Vigyor játszott ajkain, mielőtt ajkait fülemhez érintette.

„Menjünk egy másik asztalhoz, ahol csak te meg én vagyunk, oké?”

Oldalra biccentettem a fejem az irányába,

„Jobban szeretnék itt ülni, Harry.”Suttogva felé fordultam. Szembe találtam magam ideges arcával. Tudtam, hogy Anna és Layla csendben minket néznek. Ez csak még jobban kikészített.

„Csak gyere, a barátaid meg fogják érteni.” Folytatta a suttogást, teljesen figyelmen kívül hagyva visszautasításomat.

Anna édes hangja oszlatta szét a feszültséget.

„Csak menj vele, Harley. Rendben van.”

Tudtam, hogyha nem engedelmeskedek, Harry zsémbességének nem lenne egyhamar vége.
 
Szavak nélkül álltam fel az étkezőasztaltól, majd karjaimat mellkasom előtt kereszteztem.

Halványan rámosolyogtam a lányokra, melyet szívélyesen viszonoztak. 

Harry elégedett arckifejezéssel fogta meg kezem. Egy üres asztalhoz vezettet, mely nagy valószínűséggel az Ő kérésére maradt szabad. Mindenki engem és Harry-t nézett, zord tekintetek áhítattal égették nyakam hátsó részét. Harry velem szemben foglalt helyet, figyelme kétségkívül rám szegeződött.

Kezeimen tartottam tekintetem. Nagyra megnőtt körmeimre ráférne már egy kis manikűr. Tanulmányoztam körmeim, így kerülve tekintetét.

Kényelmetlen volt a csend kettőnk között, míg el nem kezdett beszélni.

„Nem vagy éhes?” Ennyit kérdezett.

Megráztam fejem,


„Miss. Gordon üdvözlő fánkokat osztogatott az első napon. Rendben vagyok. Köszönöm, hogy gondoltál erre.”

„Egyáltalán nem vagyok éhes.”Motyogta, majd felrakta fekete táskáját az asztalra. Elővette telefonját az egyik kis zsebből.

„Szükségem van a számodra.”Beszélt, miközben mobilját felém nyújtotta.

Felvontam szemöldököm, mielőtt önelégült mosolya eltűnt arcáról.

„Nos?”Kérdezte.

„Nos, mi van?” Nevettem.

„Nem fogod beleírni a számod a telefonomba?”Nevetett fel ő is. Nyelve lassan végig siklott mozgó ajkain.

Mosolyogtam,

„Először is válaszokat akarok.”

„Válaszok?”Megint felnevetett, állát kezén megtámasztva.

„Ez érdekes lesz.”

„Igaz, hogy voltál már börtönben?”Kérdeztem. Szavaim gyorsabban hagyták el számat, mint azt terveztem. Hunyorogva rám nézett,

„Igen.”

„Mennyi ideig?”

„8 napig.”

„Miért?”

„Számít ez valamit?”

„Teljes mértékben.”

„Megvertem egy srácot.”

Bólintottam, mielőtt újra körmeimet kezdtem szemlélni. 

„Miért viselkedsz ilyen átkozottul ridegen velem? Az egész a börtönügy miatt van, nem igaz? Bébi, én nem követtem el semmilyen kibaszott gyilkosságot!” Harry kiáltotta, kétség nélkül nem érdekelte, hogy mindenki figyelmét ránk vonzotta. Nem tudtam segíteni, de érzékeltem a célzását kemény hangjában.

„Én nem.”Szóltam vissza.

„Dehogynem.”Nevetett. Elmondhatom, hogy gúnyos volt velem. 

„Kérlek, hagyd abba a hangoskodást, jelenetet rendezel.”Suttogtam, és arcomat kezeim közé temettem.

Hallottam Harry sóhaját, melyet győzelmemnek jeleként vettem. Nos, ez elég jó nekem. Végighúztam telefonját az asztalon, majd kezeimbe véve feloldottam azt.

„Látod nem volt annyira nehéz, nem igaz?”Hümmögtem. Alsó ajkamat beharaptam.

„Nézd Har.”

Nevetésemet nem tudtam visszatartani, mely előtört ajkaim között,

„Har?”

„Aha, Har.” 

Vállat vontam, „Nos, azt hiszem miden jobb a Bébinél.

„Tudod, a kedvenc becézésem mindig a Bébi lesz.”

Megforgattam szemeim, és folytattam az előbb elkezdett tevékenységem.

„Szóval, mi rosszat tett a srác, amiért verést érdemelt?”Kérdeztem, és visszaadtam neki mobilját.

„Megbeszélhetnénk ezt egy másik időpontban és egy kevésbé nyilvános helyen?” Nyögött, szemöldökeit szigorúan felvonta.

„Rendben van. Oké.”Sóhajtottam, miközben kereszteztem lábaimat.

„Furcsák a barátaid.”Nevetett. Feltételezem elterelésnek szánta. Egyik pillanat a sok közül, amikor dühös voltam rá; ezt is közéjük sorolom.

Egyszer csak rájött, hogy kijelentését nem találtam viccesnek, így száját egyenes vonallá préselte.

„Kedvesek. Rájössz, ha egyszer találkozol velük.”Védekeztem.

„Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem kedvelnek.”Motyogta.

„Hát elég jó hírneved van.”Vállat vontam. Belekortyoltam vizembe, amit táskám egyik zsebéből húztam ki.

Harry csendben maradt egy percig, míg megköszörülte torkát.

„Senki nem kötött ma beléd, igaz?” Kérdezte, ezzel belőlem egy szemforgatást váltott ki.

„Nem.” Válaszoltam egyszerűen.

Bólintott, mielőtt kezemből kivette vizemet.
 
„Jó.”

„Elmondanád nekem, ha megtennék?”Érdeklődött.

„Igen.”Köptem szavamat felé. Kicsinyes kérdéseitől az idegeimre megy. De azt hiszem ezeket muszáj megkérdeznie, mert fontos neki.

„Van valami programod suli után?”Kérdezte, majd kortyolt egyet vizes palackomból.

„Házi feladat.”Vontam vállat.

„Ennyi?”Nevetett.

„Ja.”Válaszoltam és ránéztem.

„Átmehetek?”Kérdezte. Lepillantottam és gondolkozni kezdtem a megfelelő válaszon.

„Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.”Válaszoltam rövid csend után.

„Miért nem?”Faggatózott kicsit hangosan. Valójában sértettnek hangzott. Figyelmem szabad mellkasára kalandozott, medálja ott pihent ahol ingje nem volt begombolva.

„Az apám. Ő-"

„A lelki társad vagyok Harley, leszarom, mit gondol.”Köpte, félbeszakítva mondatom.

„Tudom, de-”

„Nem érdekel. Találkozni akarok vele.”

„Csak légy kedves.”Könyörögtem.

Harry ajkai igazi mosolyra húzódtak.

„Megpróbálom a legjobb formámat hozni. Habár a ’ kedvesség ’ az valami olyan, amit nem csinálok valami jól. „
 
„Köszönöm. Néha elég kemény tud lenni, minden bizonnyal nehéz lesz megtörni.”

„Nyugodj meg Harley. Minden rendben lesz.”Nyugtatgatott. Hangja sokkal komolyabb volt, mint én azt vártam volna.

Mély levegőt vettem.

„Igazad van.”

„Én soha sem tévedek.”




Először is köszönjük a plusz 3 feliratkozót és a több, mint 3900 megtekintést.
 Másodszor Alexa S Bloggernek még egyszer a designt.
Hagyjatok magatok után nyomot és iratkozzatok fel. Puszi: Reni és Vivi.

5 megjegyzés: