6.rész

 Nem tudtam vele vitatkozni, ugyanis tudtam, hogy teljesen haszontalan kísérlet lenne. Őszintén szólva nem hiszem, hogy bárki más a helyemben megpróbálta volna. 

Harry még egyszer megszorította kezem, majd rám vezette tekintetét. Arcom lángra lobbant, tekintetem félénken cipőmnek szenteltem.

 Nem szerettem a figyelem középpontjában lenni, ez volt az az egy dolog, amit mindig is próbáltam elkerülni. 

„Merre mész innen?" Kérdezte Harry, ezzel megszakítva gondolataim.

 ”Angolra, B12-es terem." Szemeim találkoztak az övéivel miközben válaszoltam kérdésére.

 „Nekem matekom lesz, ami az iskola másik oldalán van. Ebédnél látlak?"

 „Ha nem bánod, hogy Layla-val es Anna-val kell ülnöd, nekem megfelel." 

Harry megnyalta alsó ajkát. 

„Tudod, én arra gondoltam, hogy csak te meg én."

 „Miért? Az emberek csak megbámulnának minket." Kezdtem egy kissé idegessé válni attól a ténytől, hogy elvárja tőlem azt, hogy leváltsam a barátaim, érte.

 „Ez a lényeg." Vigyorgott önelégülten.

 „Úgy tűnik, meglehetősen vonzod a…. Nagy tömeget."

 „Tudom." Motyogta. Tekintete lassan haladt lefelé egészen az összefont kezeinkig. Kis mosolya láttán elakadt a lélegzetem.

 „Ez nem bosszant téged?" Érdeklődtem. 

„Mi?" Kérdezte, majd felemelte fejét. 

„A figyelem." Mondtam, szabad kezemmel eltüntettem az arcomba lógó tincseim.

 „Nem igazán. Egy idő után megszokod." 

„Oh." Sóhajtottam. Lassan elhúztam tőle a kezem.

 „Mit csinálsz?" Kérdezte szemöldökét ráncolva.

 „Indulok órára? Pár perc múlva kezdődik.”

 „Várj!" Szólt utánam mikor hátat fordítottam neki.

 „Miért?"

 „Csak tartsd úgy a medálod, hogy lássák." Szórakozottan megforgattam szemeim, majd folytattam utam felfelé a lépcsőn az angol szárny felé. Utolsóként értem be az osztályba, éppen csengőkor.

 A terem hátuljába találtam csak helyet, két lány között, akiket nem ismertem. Mindketten a telefonjukkal voltak elfoglalva, így nem zavartam meg őket azzal, hogy köszönjek nekik. 

A tanár az órát szinte azonnal el is kezdte, ismertette a szabályokat majd az iskolai eljárásokat, ezáltal esélyt se adva nekem arra, hogy megismerjek valaki újat.

 Óra után, nem futottam össze Harry-vel a folyosón, ami furcsa volt. 

 Az ebédlőbe érve, mielőtt tudtam volna mit is csinálok, öntudatlanul kezdtem Layla-t és Anna-t és némileg Harryt keresni. Az a tény, hogy Anna és Layla mindig együtt vannak, segített a keresésben, de ami Harryt illeti az már más sztori. 

Abszolút nem tudtam merre is kellene keresnem. Elhatároztam, hogy ahhoz az asztalhoz megyek, ahol az elmúlt pár évben ültünk. Azt gondoltam a dolgok nem változtak, és igazam is lett. Anna és Layla ott ültek, de még mindig nem vettek észre. Odaosontam az asztalhoz, majd leültem velük szemben, mire tágra nyílt szemekkel néztek rám.

„Oh, te jó ég Harley!" Kezdte Layla, de Anna félbeszakította. 

„Szinte az egész iskola tud rólad és Harryről!" Olyan gyorsan hadart, hogy szavai egybefolytak, majd levegő után kezdett kapkodni. 

„Ez nem meglepetés." Sóhajtottam, és rákönyököltem az asztalra.

 „Azt akarta, hogy vele üljek ma." 

„Na és te?" Kérdezte Anna. 

 „Nem tudom, merre lehet." 

„Elmész megkeresni?" Kérdezte Layla.

 Vállat vontam.

 „Majd megtalál." 

Layla elmosolyodott. „Jó döntés." 

Anna mögém nézett szemeivel. 

„Nos, úgy tűnik már megtette.”

Köszönjük a már több, mint 3000 megtekintést és a +1 feliratkozót! Reméljük ez a rész is tetszett. 

 Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, iratkozzatok fel és hagyjatok nyomot magatok után.

Mostantól Kedden és Szombaton lesznek részek! :)

  Csatlakozzatok a csoporthoz. Puszi :) Jó olvasást! :)