9. rész

Sosem érdekelt a történelem, szóval az óra, ami 55 percig tartott, nekem 3 órának tűnt.

A tanár névsorolvasást tartott először, majd PowerPoint-on keresztül bemutatta az ide anyagot, amit venni fogunk. Teljesen feleslegesnek tartottam, így teljesen máshol járt az agyam.

A csengő hangos dallama az óra végét jelentette; és zaja kizökkentett elmélkedésemből. Gyorsan összepakoltam a holmijaimat, mely szerencsére csak egy használatlan füzetből és ceruzából állt.  Bedobtam őket táskámba, mielőtt megindultam az ajtó felé. Amint kiléptem találkoztam a meglehetősen unatkozó Harry-vel, aki a falnak támaszkodott.

Mikor szemei találkoztak enyéimmel, ajkai mosolyra húzódtak. Ellökte magát a faltól, és megindult felém. Előttem megállva felém magasodott.

„Mehetünk?”Kérdezte. Finom megfogta kezem. Először elég erősen markolta, de lazított szorításán. Kérdésére válaszként bólintottam.

Végigvezetett a hallon és kinyitotta nekem a kijárati ajtót; majd elvonultunk a diákoknak fenn tartott parkolóhoz. Egy új fekete Mercedes előtt álltunk meg és Harry kinyitotta az anyósülés felőli oldalt nekem. Ez a kis akciója igazán édes volt. A mai fiúk nem csinálnak ilyet, ez biztos.

„Köszönöm.”Motyogtam, majd lecsúsztam a sötét bőrülésre.

Harry csak biccentett, mielőtt becsukta az ajtót. Esküszöm láttam, ahogy valamilyen bíborvörös árnyék suhant át arcán, míg átkocogott a vezető oldalra.

Harry egyszer csak beült és egy szürke sapkát húzott elő a kocsi hátsó részéről, amit fel is vett. Göndör fürtjei a sapkán kívül maradtak.  Aranyosan nézett ki benne.

Szavak nélkül indította el a kocsit, és már a főúton is voltunk.

„Szóval merre is laksz pontosan?”Mosolygott.

„A következő lámpánál fordulj jobbra, majd két lámpával később balra.”Utasítottam. Szemeimmel sokáig figyeltem Harry lágy arcvonalait, amíg Ő a mellette lévő utat tanulmányozta.

„Elég egyszerűnek hangzik.”Mosolygott, ami engem is vigyorgásra késztetett.

Egy kis eligazítás után, Harry megtorpant a járdaszegély mellett.

„Szeretnéd, ha elkísérnélek a bejárati ajtóig?”Kérdezte, tekintete találkozott enyémmel, miközben egész testével felém fordult.

„Nem. Nem kell.”Biccentettem. Kezemmel az autó kilincsét kerestem.

Amikor kezemmel megfogtam a hideg fémet, Harry hangja állított meg a kiszállásban.

„Harley várj-„

Felé fordultam és felvontam szemöldököm. Harry az üres kezemhez nyúlt és megfogta azt.

„Igen?”Kérdeztem, hangom gyengén és élettelenül hangzott.

„Anélkül, hogy válaszolt volna, Harry közeledni kezdett felém. A levegő torkomban akadt, mg arca egyre közelebb került hozzám. Ajkival lassan puszit lehelt szám sarkába, mielőtt elhúzódott volna. Ajkai mosolyra görbültek.

„Találkozunk este.”Kacsintott, majd megharapta alsó ajkát.

„Akkor este.”Ismételtem megdöbbenten. Mosolya bevésődött fejembe, mielőtt végre kinyitottam a kocsi ajtaját és kiszálltam.  Gyorsan végigsétáltam a bejáratihoz vezető úton, majd visszaintegettem Harry-nek. Lenyomtam a kilincset és beléptem a házba.

Megálltam a nappaliban. Éreztem apa pillantását, habár én lábaimat szemléltem.

„Hamar hazaértél.”Jegyezte meg, megtörve ezzel a kínos csendet.

„Um… Hazahoztak.” Motyogtam. Levettem szandálom, majd ránéztem. Valamit gépelt a laptopján, szemüvege veszélyben volt orrán.

„Fuvart? Kitől?”Folytatta tovább a kisebb kihallgatást.

„Harry.”Válaszoltam egyszerűen.

„Egy fiú? Harry?”Kíváncsiskodik apám. Nem érzékeltem semmilyen érzelmet hangjában, és ez kínos volt nekem.

„Igen.”Vontam vállat.

Apa végre értelmezte válaszomat.

„Egy fiúbarát?”Faggatózik. Sietve felcsúsztatta szemüvegét mutatóujjával.

„Harry, hm… Ő… Igen.” Válaszoltam, szavaim bizonytalanok lettek. Tenyerem már nyirkos és nedves kezdett lenni és ez nem volt jó jel. Nem tudtam elképzelni milyen lesz az este.

Harry-vel együtt szeretném szüleimnek elmondani az összepasszoló medáljainkat, ma este. Ezek után ez nagy mennyiségű információ lesz nekik. Ez nem olyan, hogy összeházasodtunk vagy valami, de bizonyára valami hasonlót jelent.

Apu épp meg akart szólalni, amikor szavába vágtam.

„Igazából. Ma este idejön.”

Apám szemöldökét ráncolta,

„Ma este?”

„Igen. Hatkor.”

Apu köhögött.

 

„Nos. Jöjjön vacsorára.”

„V-vacsorára?”Dadogtam.

„Igen.”Válaszolta. Ajkai mosolyra húzódtak. Ez váratlan volt.

„O-oké. Megmondom neki. Akkor hétkor?”

Apa megvonta a vállát,

„Fél hét az jó.”

„Rendben van.”Bólintottam, mielőtt felrohantam a lépcsőm.

Beestem szobámba, lehuppantam az ágyra, majd már tárcsáztam is Harry számát.

„Harley?”Kérdezte, miután felvette.

 „Hali, igen. Változott a terv. Vacsorára gyere.”Beszéltem, közben kereszteztem ujjaim megszokásból.

„Öhm. Oké?”

„”Igen, azt hiszem.”

„Szóval mikor is kellene mennem? Még mindig hatkor?”

Sóhajtottam a telefonba, „Fél 7.”

„Oké. Jól hangzik.”

„Szia, Harry.”

„Szia, Harley.”

Kinyomtam a hívást, majd telefonomat a matracomon lévő üres helyre dobtam.

Néhány perc elteltével, a földszintről hallottam egy ajtónyitódást és kulcsok zörgését. Anya hazaért a munkából. Kikeltem az ágyból, nyújtózkodtam, mielőtt megtettem utamat a lépcsőkön lefelé. A konyhába érve megpillantottam anyát, amint kávét csinál.

„Hey, Milyen volt az első nap?”Kérdezte anya. Szemeiből következtettem, hogy tud mindent.

„Jó.”Válaszoltam egyszerűen.

„Jó? Csak ennyi?” Kérdezősködött és felvonta szemöldökét.

Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. „Nos-„

„Apád mesélt nekem Harry-ről.” Vágott bele, és egy hatalmas mosoly virított arcán.

Éreztem, ahogy arcom elkezd vörösödni. „ Igen. Az rendben lenne, ha átjönne vacsorára?”

„Teljes mértékben.”Csiripelte anyám.

„Oké, király.” Mosolyogtam rá.

„Szóval, hogy néz ki?”Kérdezte anya kedvesen.

„Öhm. Göndör haja és zöld szeme van. Elég magas.”Vontam vállat.

Nem voltam teljesen biztos abban, hogy meg kellene nekik említenem a piercingjeit és a tetkóit. Tudom, hogy a szüleim nem szeretik az ilyet. Úgy döntöttem nem mondom. Majd meglátják saját szemükkel este. Emlékszem milyen nehéz volt meggyőzni őket, hogy legyen fülpiercingem.  Amellett nem kell elítélniük Őt a találkozás előtt.

„Nos. Ahogy leírtad helyesnek hangzik.”Kacsintott anya.

Félénken biccentettem, „Igen, Ő.. más.”

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket, amiket ezúttal is várunk tőletek.

Puszi: Vivi és Reni xx