17. rész

Világoskék szemek és sötét barna hosszú haj kukucskált be az ajtón, az érzés fel nem fogható volt a tiszta megkönnyebbüléstől, ami belőlem áradt. Fehér Convers cipője kopogott, miközben bejött a szobámba.  Biztos tudta, hogy mit csináltunk az előbb.

Lehetetlen, hogy nem borult ki miattam.

Megköszörültem torkom mielőtt beszélni kezdtem.

„Anna?”

„Nem tudtam, hogy társaságod van.” Motyogta. Harry és én még mindig ugyanabban a helyzetben ültünk egymással szemben az ágyon, így nem hoztuk kínos helyzetbe Anna-t. Harry a térdein ült, míg én törökülésben.

Csak bólintottam és egy picit elmosolyodtam, mivel nem tudtam erre mit kellene válaszolni.

Anna csak állt és lábain előre hátra dülöngélt, mielőtt megfordult és megérintette a kilincset. 

„Bocsánat, ha megzavartam valamit. Én most megyek inkább.” 

„Ne. Maradj csak.”Biztosítottam.

„Nem, nem. Tényleg.”Nevetett és lenyomta a kilincset.

„De még csak most jöttél.” Szögeztem le.

Leintett a szabad kezével.

„Rengeteg házim van, amit meg kell csinálnom.”

„Akkor holnap találkozunk a suliban?” Kérdeztem.

„Persze. Sziasztok.” Fecsegett és már ki is lépett a szobámból becsukva maga mögött az ajtót.

Harry felé fordultam, aki meglepően ajak piercingjét fogai között tartotta.

„Sokszor csinálod.” Mondtam.

Vállat vont,

„Megszokás.” 

Megéreztem Harry kezét a derekamon.

„Szeretnéd befejezni, amit elkezdtünk?” Kacsintott.

„Szerintem ez elég jó volt.”Nevettem fel.

„Szóval jó volt?” Mosolygott.

Megforgattam szemeim.

„Akarsz, még felelsz vagy merszet játszani? Vagy valami mást csinálni?”

 

Harry felhúzta szemöldökét.

„Valami mást.”

„Nem, rendben van. Semmi érintés és csók.” Dadogtam.

Elhúztam kezét derekamról, szerencsére nem állt ellen.

Felnevetett.

„Ah, szóval még sosem érintettek meg téged?”

„Fogd be.” Motyogtam.

Harry ismét elnevette magát.

„Szóval akkor nem csinálhatom ezt.”

És ezzel együtt puszit lehelt nyakamra.

„Vagy ezt.” 

Megpuszilta az orrom.

„Vagy mit szólsz ehhez.” 

Ajka megérintette az enyémet, de csak egy pillanat volt az egész.

Elpirultam tettére.

Harry felvonta szemöldökét és arca közelebb volt az enyémhez.

„Bocsánat, mit mondtál?”

„Semmi csók.” Mondtam egy kicsit hangosabban.

Harry ajkát újra az enyémre illesztette.

„Bocsi, de nem hallak. Egy kicsit hangosabban.”

Tekintetem övébe fúrtam és újra elmondtam.

„ Ne csókolj meg.” 

Harry felhúzta szemöldökét.

„Kényszeríts.”

Mély levegőt vettem orromon keresztül.

„Szerintem menned kellene.” 

Összehúzta szemöldökét.

„Miért?”

„Anyukám mindjárt hazaér és mindig feljön hozzám.”

„Oké.” Válaszolt kertelés nélkül.

Felállt és az ablakhoz ment.

„ Találkozunk holnap?” Somolygott.

„Igen.” Bólintottam.

„Alig várom.” Vigyorgott.

Felhúztam szemöldököm.

„Hogy fogsz lejutni?” 

„Csak leugrok.”  Vont vállat.

„Légy óvatos.” 

„Megpróbálok az lenni.” Kacsintott.

Harry elindult a tetőt, aminek megragadta a szélét. Lábát átlendítette a párkányon, majd kezét elvette. Nem tudtam megmondani, hogy minden rendben volt-e vele, hiszen a tető blokkolta a kilátást. Nem sokkal később viszont megpillantottam, ahogy a járda fele sétál, és nem tudtam megállni, hogy elmosolyodjak.

Elkezdett kocogni, én pedig becsuktam az ablakot. Síri csendben hagytam el a szobámat. Az egyetlen dolog, amit hallani lehetett, az a földszintről jövő halk beszélgetés volt.

Besétáltam a nappaliba, ahol apa újságot olvasott.

„Minden rendben van közted és Anna között?” Kérdezte, elemelve az újságot arca elől.

„Igen. Minden oké.” Mosolyogtam.

„Hogy van?” Faggatózott.

„Jól van.” Válaszoltam egyszerűen.

„Miért távozott ilyen gyorsan?” Kérdezősködött tovább.

„Házi feladat.” Adtam egyszerű választ neki.

„ Komolyan? A második nap?” Érdeklődött.

„Igen.” Sóhajtottam.

Az ezt követő kínos csendet anya törte meg.

„Milyen napod volt Édesem?” Mosolygott.

„Jó.” Mosolyogtam vissza rá.

„Ha ellógod az órát és büntetést kapsz jó.” Vágott közbe apám.

Anya felvonta szemöldökét.

„Elnézést?” 

„Nem gondolkodtam, elvesztettem az időérzékem. Bocsánat.” Védtem magam.

„A könyvtárban volt. Ez túlmegy minden határon.” Szólalt meg ismét apám.

Nem tudtam megállni, hogy meg forgassam a szemeim.

„Mondtam, hogy sajnálom.” 

„Azzal a Harry gyerekkel volt.” Intett le, teljesen figyelmen kívül hagyva engem.

„Oh, Harry?” Kérdezte anya.

„Tehát?” Kérdeztem.

„ Én csak láttam Őt elhagyni a házat, amikor megérkeztem. Nagyon furcsa volt, mert mikor meglátott, futásnak eredt.”

Sziasztok manók :3

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket. Komolyan szebbé teszitek vele a napjainkat.  Most se felejtsetek el kommentelni. Köszönjük a plusz feliratkozókat. ♥

TÖBB, MINT 10.000 oldalmegjelenítés van, amit nem győzünk nektek megköszönni. 

Vigyázzatok magatokra! További jó nyarat. Puszi: Vivi és Reni xx