20. rész

Az utolsó órám gyorsan eltelt és, mielőtt még felfogtam volna, már Harry-vel az oldalamon sétáltam végig a zsúfolt folyosón. Bőrdzsekijét bar kezével fogta, kopott hátizsákja lazán lógott vállán. Ahogy kisétáltunk a bejáratin és a járdán kezdtünk sétálni, Harry habozva fogta meg kezem és fonta össze ujjainkat.

A kocsi felé közeledve kissé megszorította a kezem és halványan elmosolyodott. Semmit nem mondott egész idő alatt, ahogy én sem.

Ismét kinyitotta az anyósülés felőli ajtót, és ettől az igazán kedves gesztusától a pillangóim őrjöngtek a hasamban. Miután beültem, becsukta az ajtót, átkocogott a saját oldalára, és már be is csatolta a biztonsági övét.

„Csatold be.” Motyogta, és ezzel beindította a kocsit.

Éreztem arcomon égig terjedni a hőt, amint észrevettem, hogy egész idő alatt Őt bámultam.  Ügyetlenül kezdtem keresni kezemmel az övet, majd magam előtt elhelyezve kattintottam helyére, melynek kattanását hamarosan meghallottam. Harry bekapcsolta a rádiót, melyből hangos heavy metál zene szólt.

Az út az iskolától hazáig gyorsabbnak tűnt, mint bármikor. Harry leparkolt a házunk előtt egy szempillantás alatt. Épp az ajtót nyitottam, amikor Harry kinyúlt és kapta el kezem, ezzel maga felé fordítva engem.

„7:30. Ne felejtsd el.” Kacsintott és egy kicsit megszorította kezem.

„Itt leszek.” Suttogtam és a szabad kezemmel kinyitottam az ajtót.

Harry elengedte kezem, de tekintetét nem vette le rólam. Bámulásától lefagytam, és csak a mellkasom járt fel és le.

Mielőtt még észhez tértem volna, hogy mit is csinálok, puszit nyomtam Harry hideg arcára.

Lassan elhúzódtam és szemem még egyszer összefonódott Harry-ével. Abban a pillanatban kis mosolyra húzódott ajka.  

„Szia, Harry.” Motyogtam és becsuktam a fém ajtót.

Kinyitottam a bejáratit és felbukdácsoltam az emeletre. Azon gondolkoztam, hogy milyen ruhát kellene felvennem az estére. Nem voltam biztos benne, hogy ez egy randi lesz, de akkor is elviselhetően kell kinéznem.  Szememmel a ruhákat nézegettem, egyikre sem mondanám, hogy az igazi, de tekintetem hamar megakadt egy fekete szoknyán és egy fekete- fehér pettyes blúzon. Szüleim bizonyára furcsának találnák, hogy jobban kiöltözök, mint az iskolába.

Kivettem az összeállításom és nekiláttam a házii feladatomnak, ami rengeteg matekból és a történelem jegyzeteim átolvasásosából állt. 

Végeztem a házi feladatokkal, amikor a bejárati ajtó csapódását meghallottam. Hazaért apa.  Nem vártam az ajtóban állva, és igazából nem is akartam. Következőleg anya érkezését hallottam, így egyből lesiettem hozzá. A kabátját akasztotta a fogasra, amikor beszélni kezdtem.

„Anna-hoz megyek vacsorára este.”

Anya megfordult és felhúzta a szemöldökét.

„Mikor?” Kérdezte.

„7:30.” Vontam vállat.

„Iskola napon és nem hétvégén?” Faggatózott tovább, de én tudtam, hogy ez lesz az utolsó.

„Már készen vagyok a házimmal, szóval nem probléma.” Magyaráztam.

„Akkor rendben van.” Vonta meg a vállát.

„Köszönöm. Megyek is készülődni.”Mosolyogtam. 

Anya elindult, de megállt és felhúzott szemöldökkel pillantott rám.

„Még csak öt óra van. Miért ilyen korán?” Érdeklődött.

„Nincs jobb dolgom.” Dadogtam.

Anya csak megvonta a vállát és folytatta útját a konyhába. Biztosan kávét fog csinálni.

Felrohantam az emeltre, levettem a nadrágomat és a pulcsimat, ezt a trikóm követte. Melltartómon és alsóneműn kívül semmi nem takarta testemet. Gyorsan belebújtam szoknyámba és lesimítottam kezemmel a gyűrődéseket. Toppom következett, melynek végét szoknyám alá helyeztem.

Bementem a fürdőmbe és megcsináltam a hajamat. Begöndörítettem a változtatás kedvéért. Azután megcsináltam sminkemet, szemhéjamat halványra festettem és mellé még fekete szemceruzával emeltem ki szemem.  Nem volt sok, de pont elég.

A maradék időt tévézéssel töltöttem. Észre se vettem, hogy a nap már lemenőben volt. 

Amint észrevettem, idő volt az induláshoz, szóval lerohantam a földszintre és a bejáratihoz mentem.  Apa háttal volt nekem, ahogy a kanapén ült és szerintem észre se vette a jelenlétemet. Anya túl elfoglalt volt egy könyv olvasásával apa mellett. Épp az ajtót nyitottam, amikor felnézett.

„Sziasztok! Megyek Anna-hoz.” Mondtam, mielőtt még eltűntem volna az ajtó mögött és lesiettem a halványszürke járdára. Ahogy a sarokhoz értem, megpillantottam Harry autóját pár lépésre tőlem. 

Megfogtam a fogantyúját, amikor az ajtó kinyílt előttem. Amint beültem a kocsiba szemtől szembe találtam magam az önelégülten vigyorgó Harry-vel.

„Szia, Baby.” Kacsintott.

Baby? Ez új.

„Hali.” Mosolyogtam vissza rá.  Becsatoltam az övemet és kezeimet ölembe ejtettem.

Amint Harry elindult, beszélni kezdtem. 

„Szóval hova megyünk?” Érdeklődtem.

Harry fogai közé vette ajak piercingjét.

„Mint már mondtam, titok.” Válaszolta önelégülten.

„Rendben.” Kuncogtam és lejjebb csúsztam az ülésen.

Lehunytam szemem és hallgattam Harry egyenletes légzését és a mellettünk elhaladó autókét.

Harry megérintette a vállam, szemeim pedig azonnal kipattantak. 

„Itt vagyunk.” Mondta halkan.

Kiszálltam az autóból és megdörzsöltem szemeim.  A látvány, ami fogadott mosolygásra késztetett.

Egy kis kávézónak tűnt, rengeteg ablakkal. Amint beértünk egy csengő szólalt meg, ami kuncogásra késztetett. Fahéj és különböző sütemények illata keveredett a levegőben, és érzékeim nem hagytak cserben, amikor megpillantottam a sütemények szigetét. Egy idős hölgy, aki valószínűleg a hetvenes éveinek közepében járt, sietett hozzánk és elkísért minket egy asztalig. Rajtunk kívül még volt néhány pár elszórtan a kis helyen. Harry és én egymással szembe ültünk le. A hölgy gyertyát rakott közénk, ami a környezetünket nyugodtabbá varázsolta. Kezünkbe adta a menüt, megköszörülte a torkát és bemutatta magát.

„Hello. Clara vagyok.  Hozhatok valamit inni nektek?” Kérdezte, elővéve a jegyzetfüzetét zsebéből.

„Édesített jeges teát.” Mondtam és rámosolyogtam, amit ő aranyosan viszonzott.

„Ugyanazt.” Motyogta tompa hangon Harry, de egy mosollyal javított magán.

„Máris hozom őket.” Bólintott a hölgy, megfordult és visszasietett a konyhába.

Míg végignéztük a menüt csönd volt közöttünk, de a hölgy visszaért az italainkkal és felvette a rendelésünket. Távozása után Harry-vel beszélgetni kezdtünk.

„Voltál már itt ezelőtt?” Kérdezte fejét megtámasztva kezein.

Megráztam a fejemet mosolyogva.

„Nem, de ez teljes mértékben imádni való.”

„Tudtam, hogy tetszeni fog neked.” Motyogta. Tekintete az előtte elhelyezett ezüst készletre siklott.

„Amikor fiatalabb voltam, talán nyolc éves, jóval az után, hogy ideköltöztünk Angliából, anya minden vasárnap délután elhozott ide teázni és szendvicsezni.”

Amikor nem szólaltam meg Harry mély levegőt vett és folytatta.

„Kedvelted volna.” Mosolygott, de láttam rajta a fájdalmat a szemei mögött, ahogy rám nézett.

Nem tudtam mit mondani. Nem tudtam, hogy meghalt az anyukája.

„Sajnálom.” Suttogtam és beharaptam ajkam.

„Semmi gond.” Vont vállat, és bepiszkította szívószálát.

„Milyen szendvicseket?” Kérdeztem, ezzel megpróbáltam terelni a témát.

Harry felnevetett.

„BLT.”(Bacon, saláta, paradicsom) Mosolygott.

„Jó?”Mosolyodtam el én is.

„A legjobb.” Nevetett.

„Mondanod kellett volna, ettem volna azt a pulykás szendvics helyett.” Duzzogva ittam egy kortyot a jeges teámból.

„Oh, higgy nekem, a pulyka sokkal jobb.” Kacsintott.

„Jobb.” Nevettem.

„Meg kell kóstolnod a cseresznyés sajttortát. Fenomenális.” Hadonászott a kezeivel.

„Ki fogom. A sajttorta a kedvencem.” Hümmögtem. Gondolataim a csodálatos desszertre terelődtek. A nagymamám csinált házi sajttortát partikra és ünnepekre. A recept teljesen titkos. A kedvencem, különösképp a keksz darabokkal.

Harry megváltoztatta a témát, mielőtt még észrevettem volna.

„Szóval mit mondott az apád rólam, miután megtudta az egész ablak dolgot?” Kérdezte. Szemei szórakozottan csillogtak.

Megráztam a fejem. „Nem akarod tudni.” Nevettem fel.

„De akarom.”Somolygott. Késztetve engem a válaszra.

Hátrébb ültem a székemmel, akaratom ellenére.

„Nem tényleg.  Szerintem a legjobb, ha nem tudod meg.”

Harry mosolya lehervadt arcáról, mielőtt fejét hátrahajtotta.

„Újra akarom kezdeni.” Motyogta.

„Mi?” Kérdeztem. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól hallottam-e amit mondott.

„”Én csak újra akarom kezdeni apáddal, a szüleiddel. Ők teljes mértékben utálnak engem. Úgy értem, tudom, hogy bunkó voltam, de tényleg annyira rossz volt? Tényleg az voltam? Én csak meg akarom mutatni nekik, hogy Én, Én-„Hangja elhalkult, kezeit arcához vezette idegességében.

„Mit akarsz?” Kérdeztem félénken.

Megharapta ajak piercingjét.

„Be akarom bizonyítani nekik, hogy van szívem.”

A szoba majdnem csendes volt, de a párok halk beszélgetés hallatszott.

„Miért számít az, hogy ők mit gondolnak?”Kérdeztem.

„Mert megtiltják majd, hogy találkozzunk, és én nem akarom, hogy ez megtörténjen.”

„De te-„

 

„Én igazán kedvellek téged, Harley.” Vágott közbe Harry.

„Tudom.” Suttogtam.

„Ugye tudod, hogy nem vagyok rossz ember? Tudod, én, én változom. Sosem bántanálak, ez lenne az utolsó dolog, amit tennék. Nos, nem ez lenne az utolsó, mert én mindig azt teszem. Tudom, hogy ezek a piercingek és tetoválások túl sokak, de-„

„Én is nagyon kedvellek téged, Harry.” Vágtam félbe, a hangom még mindig nyugodt és lágy volt.

„Úgy értem, tudom, hogy nem rég óta ismerjük egymást, de én, kedvellek.” Vontam vállat.

A tű egyenes vonal Harry ajkán azonnal megváltozott és újra elmosolyodott.

„Köszönöm, Harley.” Mondta kifulladva, mintha eddig bent tartotta volna a levegőt.

Összeráncoltam a homlokomat.

„Mit köszönsz?” Kérdeztem kíváncsian.

Megnyalta ajkát, és piercingjét visszavette fogai közé.

„Hogy te is ugyanazt érzed.”

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzést és a plusz egy feliratkozót! :) Puszi xx