18. rész

Megharaptam az ajkam és egyből megéreztem vérem ízét. Nem volt bátorságom apa felé fordulni, aki biztos, hogy füstölgött, de nem volt más választásom. Teljesen le voltam fagyva fejemtől lábujjaimig, kivéve a kezemet, ami nyirkossá vált. Könnyen kivettem apa mély levegővételeit pár lépéssel mögöttem és ez nem valami jó jel.

„Nem láttam Őt bejönni se kimenni.” Forrt.

Anyával tartottuk a szemkontaktust, amíg beszélt.

„Zavaros volt az egész. Úgy tűnt, mintha a ház mellől jött volna.” 

Hangosan felsóhajtottam, ezzel anyát félbeszakítottam mielőtt még bele ment volna a részletekbe. Úgy döntöttem, hogy teljesen őszinte leszek velük. A hazugság csak több problémát okozna a végén.

De még ha akartam is, hogyan találtam volna ki megfelelő hazugságot anya szavai ellen, aki mindent látott a saját két szemével? Ez pusztán lehetetlen.

Csomót éreztem a torkomban és nem tudtam lenyelni, habár megszólaltam, de a hangom inkább rekedt volt.

„Az ablakomon keresztül jött be.” 

„Te hívtad be?” Érdeklődött anya.

„Nem. Igazából magától jött.” Vontam vállat.

Végül erőt vettem magamon és apám felé fordultam, aki éppen a gondolataiba volt merülve.  Tekintetével a kemény juharfa padlót vizslatta, csak motyogott magában, de szájáról nem tudtam semmit leolvasni.

Ezután egy rövid ideig még hallgatott, de végül szólásra nyitotta száját.

„Miért hagytad, hogy bejöjjön?” Hangja meglepően nyugodt volt.

Kezemmel megfogtam arcomat.

„Nem tudom.” Sóhajtottam. Szavaim tenyerem mögött hagyták el számat.

Apa úgy nyitotta ki, és csukta be száját, mint egy hal, ami vízben van. Becsukta szemeit és vett egy mély levegőt. Végül a szavak csak úgy elhagyták száját.

„Harley. Én a legjobbat akarom neked, ugye ezt tudod?” 

Nem szólaltam meg, így csak bólintottam válasz kép. Habár nem engem nézett mégis folytatta.

„Ha őszinte akarok lenni, Harry nem a legjobb neked.”

Hangja lassú volt, majdnem, mint egy két évesé. 

„Nem is randiztunk még.” Szögeztem le.

Apám felvonta szemöldökét és arcát felém fordította.

„Nem érdekel. Az a fiúmérgező. Nem kellene a közelében se lenned. Garantálom, hogy egy év se kell neki és nem fog emlékezni a nevedre.”

Hangja egyre mélyebb lett, miközben beszélt.

Éreztem arcom lángba borulását.

„De Ő a lelki társam.” Morogtam. 

„Csak mert Ő a lelki társad, nem jelenti azt, hogy köteles vagy vele lenni.” Tett még rá egy lapáttal.

Ahelyett, hogy még jobban összevesztem volna vele, egyszerűen megfordultam és visszaindultam a szobámba. 

Nem akartam vitatkozni.

Nem voltam képes végig hallgatni, ahogy beállítja Harry-t rossznak.

Nem mondhatja senkire azt, hogy mérgező. Elítéli és eltaszítja az első perctől fogva mióta meglátta.

Beestem az ágyamba és a matrac megugrott alattam, amint ráestem. Lehunytam szemeim és dörzsölni kezdtem a homlokomat. Minden egyes szó, amit az apám hozzám vágott, kavarogtak a fejemben. 

Úgy döntöttem, míg gondolkoztam a csöndben, hogy veszek egy hosszú zuhanyzást. Beléptem a fürdőszobába, gyorsan levettem ruháimat, beléptem a zuhanyzóba és összehúztam az üvegajtókat.

A víz forrósága nyugtató hatással volt rám, ahogy a cseppek bőrömet érintették. Akaratom ellenére is a csókra gondoltam Harry-vel. Az érzés, ahogy ajkunk összeért. Mintha még éreztem volna ajkát sajátomon.

A törölközőt magam köré tekerve hagytam el a fürdőt. Új ruhát vettem magamra, majd újra az ágyamba estem és bekapcsoltam a tévét. Volt még 2 órám vacsoráig, szóval a csatornák között böngésztem, míg végül megálltam az egyik új valóságshow-nál. 

Miközben telefonomat kerestem, ironikusan kezdett el zümmögni. Magamhoz vettem és megpillantottam Harry nevét a kijelzőmön. Rányomta a „fogadásra” és már hallottam is Harry levegővételeit a másik oldalról.

„Mi újság?” Próbáltam a legvidámabb hangomon kérdezni.

 

„Szerintem anyukád meglátott engem.” Hadarta.

Hosszan kifújtam a levegőt.

„Igen. Meglátott.”

„A fenébe. Sajnálom Harley.”

Elképzeltem, ahogy idegessége miatt beharapja ajkát.

„Semmi baj.” Biztosítottam.

„Nem, nem. Ez baj. Az apád meg fog ölni téged és az egész az én átkozott hibám.” 

„Nem fog megölni.” Nevettem.

„A pokolba is biztosan megtiltja, hogy találkozzunk.”

„Nos, ebbe nincs beleszólása.”

„Hagyjuk már Harley. Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy van.” 

„Nem, neki nincs.” Vágtam vissza.

Miközben Harry beszélt, anya kiabált fel nekem, hogy kész a vacsora.

„Mennem kell.” Motyogtam a telefonba.

„Hívj, ha bármire szükséged van.” Válaszolta és ezzel letette.

Lesétáltam a lépcsőn, egyenesen be az étkezőbe, ahol már szüleim az asztalnál ültek. Mint mindig apa ült az asztalfőnél. Anya az egyik oldalán foglalt helyet.  Óvatosan megcéloztam az apa másik oldalán lévő helyet. Figyelmét a tányérján lévő lasagnéra szegezte.

Megláttam egy kicsi halálos mosolyt apa száján, míg rám vezette tekintetét.

„Szóval, jó volt a szobádban lenni Harry-vel kettesben?” Kérdezte. Őszintén meglepődtem, amikor kiejtette Harry nevét.

  

Megforgattam a szemeim.

„Nem csináltunk semmit. Esküszöm.”

Apa felnevetett.

„Biztos, hogy nem.” Mondta szarkasztikusan.

„Komolyan nem.” Tiktakoztam és akaratom ellenére is felemeltem a hangom.

„Ez az igazi oka annak, hogy Anna olyan sietősen távozott. Biztos meglátott titeket és kényelmetlenül érezte magát.”

Anyának elállt a lélegzete, én pedig felháborodottan szólaltam meg.

„Mi a fasz?” Kiabáltam.

„Mióta megtudta, hogy te vagy a lelki társa minden lehetőséget megragad, hogy kihasználjon téged.” Bátran folytatta.

„Nem használna ki engem!” Kiáltottam.

„Talán még nem, de mint minden fiú, Ő is csak játszik veled.”

„Csak befejeznéd végre?” Nyögtem.

Apa nem szólt semmit, ahogy én sem. Gyorsan megettem a vacsorámat, tányéromat elmostam, mielőtt ünnepélyesen felvonultam szobámba.

Hideg levegő csapott meg a sötét helységben, és azonnal észrevettem, hogy az ablakom még mindig nyitva van. Gyorsan felkapcsoltam a kis lámpámat, majd az ablakhoz ballagtam és egy gyors mozdulattal be is csuktam.

Már fél 8 volt, szóval felvettem a pizsama alsóm és a random felsőmet, mielőtt visszamásztam az ágyba. Egy ideig még néztem valami csajos műsort, de végül elnyomott az álom. 

Sziasztok! :) 

 Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket. Most is várjuk őket. 

Puszi: Vivi és Reni