21. rész

„Nem kell megköszönnöd.” Nevettem fel, kezemet az asztalra fektetve fontam össze ujjaimat Harry-ével.  Harry szeme felcsillant és mosolya megmutatta tökéletesen fehér fogsorát.

Majdnem rögtön miután abbahagytam a beszédet, Clara visszatért a rendelésünkkel, másképp a pulykás szendviccsel és a BLT szendvicsemmel.

Harry percek alatt felfalta, de sikerült neki egy kis maszatot hagyni arcán.

Felemeltem mutatóujjam és szám sarkához emeltem, próbálva mutatni a szószt Harry arcán. Zavartan felvonta szemöldökét, ami miatt megforgattam szemeimet. 

„Van egy kis szósz az arcodon.” Nevettem.

„Oh.” Mosolyodott el és megragadta a szalvétát.

Az után, hogy én is megettem az utolsó falatot a szendvicsemből, ami teljes mértékbe hatalmas adag volt, még sikerült megkóstolnom egy szelet sajttortát. Hihetetlenül jó volt. Harry-nek igaza volt. 

 

Utálom bevallani, de talán egy kicsivel finomabb, mint a Nagymamámé.

„Ez annyira jó.” Motyogtam és folytattam a rágást. 

„Megmondtam.”Vont vállat.

Fizettünk és a bejárati ajtón keresztül távoztunk, Harry megfogta a kezem és nem a kocsi felé irányított. Ránéztem és felhúztam a szemöldököm, mikor megláttam csintalan mosolyát. Tudtam, hogy próbálja titkolni a célunkat, de egy próbát megér.

„Hova megyünk?” Kérdeztem, és hajamat fülem mögé tűrtem, mivel a szél belefújta arcomba.

„Majd meglátod.” Ennyit mondott.

„A szüleim nem fogják tudni elképzelni, hol lehetek.”

„Meg kell érteniük.” Vont vállat.

Folytattuk sétánkat, tovább és tovább az elhagyatott és homályos járdán, én pedig azon gondolkoztam, hogy hova vihet. Pár darab autó elhajtott mellettünk, de ezen kívül semmi jele nem volt emberi életnek.

Lépésről lépésre és további sötétben való sétálás után megpillantottam egy kis parkot, hintával és egy rozsdás csúszdát. 

„Miért nem kocsival jöttünk idáig?” Kérdeztem némi gúnnyal a hangomban.

„Úgy gondoltam, hogy ez sokkal.. romantikusabb.” Vonta meg vállát Harry.

Harry a hintához sétált, ahol intett, hogy üljek le. Megtettem, amire kért, majd mögém lépett, és meglökte a hintát. Nem tudtam megállni és felsikítottam. Sosem élveztem a magasságot.

„Akarod, hogy abba hagyjam?” Kérdezte, és próbálta elnyomni mosolyát és nevetését, de nem sikerült neki, mivel felkuncogott.

„Igen.”  Dadogtam.

Harry megragadta a hintámat és megállította, rögtön kiugrottam.  Megfordultam, hogy szemben álljak vele, és amikor megtettem, észrevettem, hogy Ő már engem néz. Tekintetéből ki lehetett venni, hogy valahol nagyon messze jár.

„Fizessek a gondolataidért?” Mosolyogtam.

Nem tartott sokáig, amíg Harry közelebb nem hajolt hozzám, ajka nem messze volt enyémtől. 

„Meg akarlak csókolni.” Suttogta.

Arcomat pír öntötte el, de próbáltam elterelni róla a figyelmet azzal, hogy megforgattam szemimet.

„Mire vársz?” Ugrattam.

Harry elmosolyodott, ami fertőző volt, hiszen én is ugyan így cselekedtem. Ajkait enyémhez közelítette, meleg levegőjétől libabőrös lettem. Karját derekam köré helyezte, mielőtt teljesen lehajolt hozzám, és ajkai most már teljesen enyémen voltak.  Az érzés megnyugtató és gondoskodó volt, szívemet megrebegtette. 

Óvatosan felemelte karomat és nyaka köré kulcsoltam, és kézfejemmel göndör fürtjeibe túrtam. Száját nyögés hagyta el és ettől szívem gyorsabban vert; és hangosabban. Nem tudtam megállni és belekuncogtam csókunkba, és kezeimmel ismét nyakához vezettem. 

Harry ismét felnyögött, válasza miatt pedig őszinte nevetés hagyta el számat. Megszakítottam csókunkat és kinyitottam szeme, időben ahhoz, hogy lássam Harry szemeinek csillogását.

„Miért álltál meg,” Kérdezte mosolyogva, orcája valószínűleg piros lehetett a sötétségben. 

„Mennünk kellene. Késő van.” Hümmögtem, megfogtam kezét és visszaindultunk a kocsihoz. 

A kávézó felé vezető úton az eső esni kezdett, először még alig esett, de amint Harry beindította az autót az ég leszakadt és az eső ömlött. 

A rövid autóút után, amin végig hangosan rock zenét és az eső kopogó hangját hallgattuk, Harry megállt azon a helyen, ahol nemrégiben még felvett.

„Egyedül akarsz sétálni?” Kérdezte és felém fordult. 

„Igen, igen. Rendben leszek.” Bólintottam, kezemmel megfogtam a fogantyút.

„Jól érezted magad?” Kérdezte félénken. 

Felé fordultam és bólintottam.

 

„Egész biztosan.” Mosolyogtam rá.

 A bőrülésen ülve odahajoltam Harry-hez és puszit nyomtam orrára. 

„Köszönöm.” Suttogtam, és ár ki is szálltam az autóból. 

A bejárati ajtóig kocogtam, gyorsan lenyomtam a kilincset és már be is léptem. Hajamból csöpögött a víz, és a ruháim is átáztak. Nem gondoltam volna, hogy arcomon elmosódik a sminkem. 

Felrohantam az emeletre és bementem a fürdőszobába, letöröltem sminkemet és hajamat összekötöttem, így nem lógott már bele szemembe. 

Lecseréltem ruháimat, belebújtam egy rövidnadrágba és egy régi kopott pólóba, ami visszarepített a vidám középiskolás időkbe. Kezembe véve a laptopom törökülésben foglaltam helyet ágyamon. 

Amíg pötyögtem a szavakat, meghallottam ajtóm nyikorgó hangját, szemeimmel rögtön 

megpillantottam anyát. Ajka mosolyra húzódott.

„Milyen volt a vacsora?” Kérdezte.

„Jó.”Biccentett és rá mosolyogtam. 

„Hogy van Anna?” Kérdezte, beljebb jött és közelebb lépett ágyamhoz. Maga mögött az ajtót nagyon halkan csukta be. 

„Jól.” Válaszoltam egyszerűen.

„És a szülei? Rég láttam már őket.”

„Ők is jól vannak.”Vontam vállat.

„Oh, igazán?” Kérdezte.

Felvontam szemöldökömet.

„Tényleg jól vannak.” Motyogtam. 

Még közelebb lépett és leült az ágyamra, arc kifejezése önelégült.

„Harley, tudom, hogy vele voltál.”

Nagyon szépen köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket! :)

Az iskolához kitartást. A részek keddenként ugyanúgy érkezni fognak. Puszi xx