22. rész

Szemeim elkerekedtek szavai hallatán.

 

„Ho- hogyan jöttél rá?”Dadogtam.

„Igazából Drágám, ez nyilvánvaló volt. Egy régi buggyos nadrágot és egy gagyi pulcsit szoktál felvenni, amikor az egyik barátodhoz mész vacsorára, nem pedig egy szép kis fekete ruhácskát.” Nevetett fel.

Lassan én is elnevettem magam anya egyszerű észrevételén.

„Ne aggódj, nem mondom el apádnak.” Suttogta. 

„Köszönöm.” Sóhajtottam.

Amikor már azt hittem, hogy kimegy a szobámból, még közelebb csúszott hozzám az ágyon és mosolya szélesebb lett.

 

„Szóval milyen volt?” Kérdezte érdeklődő tekintettel.

„Jó. Nagyon jó volt.” Mosolyogtam.

  

„Hova vitt?” Folytatta tovább.

„Egy aranyos kávézóba.” Válaszoltam.

Anya felhúzta szemöldökét.

„Ő fizetett?” Faggatott.

„Ragaszkodott hozzá.” Vontam vállat.

„Ez rendes volt tőle.” Mosolygott anya. 

„Tudom.” Bólintottam.

„Nehéz egy ilyen fiút találni a veled egykorúak között.” Sóhajtotta anya, és megdörzsölte homlokát.

„Tudom.” Ismételtem.

 

„Mit csinál apa?” Kérdeztem a körmömet piszkálva.

 „Tévét néz.” Motyogta.

„Mit csinál még a munkáján és tévénézésen kívül?” Viccelődtem.

„Oh ismered apádat, és tudod jól, hogy nem sok mindent.” Nevetett.

A rövid ideig tartó csendet anya torokköszörülése szakította félbe. 

„Csak nem akarja látni, ahogy összetörik a lánya szívét. Ne haragudj rá.” Suttogta.

„Tudom.” Motyogtam

„Harry jó gyereknek tűnik.” Mondta anya, ezzel kuncogást kiváltva belőlem.

„Igen, ő az. Sokkal aranyosabb, mint amilyennek tűnik.”

„Apád fel fog jönni, édesem. Ne aggódj.” Mosolyogott rám.

„Jó éjt, Harley.” Szólt és kisétált szobámból.

„Jó éjt.” Mondtam.

Mielőtt még eltűnt volna a lépcsőknél, visszafordult és felhúzott szemöldökkel nézett rám.

„Nem lesz késő esti vendéged az ablaknál, igaz?” Kérdezte viccesen.

„Nem- nem.” Dadogtam.

„Jobb is.” Nevetett, és becsukta maga után az ajtót. 

A következő reggel korábban ébredtem, mint szoktam, szóval elég időm volt kiválasztani a ruhám és elkészíteni a sminkemet. Választásom most egy piros csipkézett felsőre egy fehér trikóval, tengerészkék farmer nadrágra és az új pár fehér Converse cipőre esett. Hajamat francia fonatba fontam, sminkem szempillaspirálból, szemceruzából és pirosítóból állt. Kimentem a szobámból, elindultam a földszintre és orromat megcsapta a gofri illata.

„Mennyei illata van.” Nyögtem, ahogy beléptem a konyhába, szememmel megpillantottam a még gőzölgő gofrikat a pulton lévő tányérban. Mindegyik meg volt kenve vajjal és juharfa sziruppal, amitől számban összefutott a nyál.

„Ezek nekem vannak?” Kérdeztem anyára nézve, aki kávét öntött magának. 

„Mhm.” Bólintott.

„Köszönöm.” Mosolyogtam rá, megragadva a tálat egy késsel és villával. Leültem az étkező asztalhoz, mielőtt falatozni kezdtem.

Miután megettem minden megmaradt gofri morzsát is, lábujjhegyen jártam a fapadlón, majd fejemet bedugtam a nappaliba. Ránéztem a kanapéra, ami szokatlan elhagyatott volt.

„Hol van apa?” Kérdeztem és visszafordultam anyához.

Közönyösen ivott egy korty kávét, mielőtt felém fordult.

„Korán kellett mennie, dolgozni.”Vont vállat.

„Oh.” Csak ennyit tudtam kinyögni.

„Mennem kell.” Motyogtam és felkaptam az iskolatáskám, miközben a bejáratihoz közelítettem. 

„Találkozunk iskola után édesem, szép napod legyen.” Szólt utánam.

„Szia, Anyu.” Kiáltottam, kinyitva az ajtót, amit be is csuktam magam után.

Megfordultam és szemeim kitágultak, amikor megpillantottam Harry-t a kocsijának dőlve a házunkkal szemben, és hatalmas mosolya engem is mosolygásra késztetett. Nem láthattam szemeit, mivel azt  eltakarta előlem sötét napszemüvege.

„Láttam apukádat elmenni és úgy döntöttem megvárlak a házatokkal szemben.” Magyarázta Harry miközben felé mentem.

„Köszönöm.” Hümmögtem, és habozva kezeimet dereka köré fontam. Éreztem, hogy kényelmetlen neki érintésem miatt, így még jobban magamhoz préseltem. 

„Woah, mi ez az egész?” Kérdezte felvont szemöldöke kíséretében.

Megvontam a vállam válaszképpen, amitől Harry nevetni kezdett.

Kicsit később Harry is derekam köré fonta kezeit és oda-vissza dülöngéltünk.

„Sose mondtam, hogy nem tetszik.” Dorombolta fülembe.

Én is hasonlóan cselekedtem, mivel éreztem, ahogy arcomat pír árasztja el. 

„Gyerünk, gyerünk, úgyis különcök vagyunk itt.”

Hallottam Harry mély kuncogását, miközben az anyósüléshez siettem és becsusszantam.

Mielőtt Harry-nek esélye lett volna beindítania az autót, beszélni kezdtem.

„Anya tudja.” Dadogtam.

Harry összevonta először szemöldökét, de nem sokkal később szemei elkerekedtek.

„Mit mondott?” Kérdezte és szavai olyanok voltak, mint az összefüggéstelen suttogás.

Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el.

„Azt mondta, hogy nem fog erről beszámolni apának.” 

Figyeltem, ahogy Harry erősen szorítja a kormányt.

„Igen, de nem titkolhatjuk előle a kapcsoltunkat.”

A mi kapcsolatunkat.

Úgy döntöttem, hogy egyenesen figyelmen kívül hagyom szóhasználatát és változtatok a témán.

„Elkérem ma Ben számát.”

„Oké, köszönöm.” Motyogta Harry.

„Láttad az iskolában?”Kérdeztem és fejemet a hideg ablaknak döntöttem.

„Nem.”Válaszolta egyszerűen. 

Csendben maradtunk végig, miközben Harry leparkolt az iskola parkolójában. Amint a járdán sétálni kezdtünk ujjainkat összefonva folytattuk utunkat. 

Mindenki tekintete ránk szegeződött, mielőtt újra beszélgetni kezdtek barátaikkal, néhányan félreérthetetlenül zavart pillantással meredtek rám. 

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzést!:) 

Nyugodtan írjátok le véleményeteket, nem harapunk :) xx