29. rész

Harry előtt lépkedtem, aki követett engem, egészen addig, amíg különböző irányokban folytattuk utunkat, majd lassan megközelítettem szüleimet. Már kidobták a maradék ételüket és a tengerészkék korcsolyájukat a kezükben fogták.

„Mehetünk haza?” Érdeklődött apa, aki türelmetlenül forgatta ujján a kocsi kulcsot.

„Még csak egy órája vagyunk itt, nem akarsz még egy kicsit maradni?” Kérdeztem az órára felpillantva. Még fél kettő sem volt.

„Nem, anyukád nem érzi jól magát.” Motyogta.

Anyára vezettem tekintetemet, akinek arca kissé el volt vörösödve. Oldalra döntötte a fejét, mikor észrevette, hogy őt fürkészem.

„Nincs semmi komoly baj, csak fáj a fejem.” Magyarázott, míg megrázta a fejét.

„Oh, rendben.” Bólintottam. Nem vitatkoztam tovább és követtem a lépéseiket, megragadtam a korcsolyámat az asztalról, ahol ültünk, majd az elöl lévő pulthoz mentünk. Az aranyos idős ember rám mosolygott, ahogy átadtam neki a korcsolyát, és nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak én is rá.

Mielőtt távoztunk volna a bejárati ajtón keresztül, gyorsan megfordultam és valami jelét kerestem Harry-nek a tömegben.  De végül nem láttam meg, még sem tudtam megállni, hogy arcomon egy őrülten hatalmas mosoly húzódjon végig.

„Valami baj van?” Kérdezte apa, felvonva szemöldökét.

Az eső ködölt, míg mi folytattuk utunkat, az ég egyre sötétebb lett, amióta felkeltem.

Már el is feledkeztem apa kérdéséről, aki a kabátja ujjába köhögve zökkentett ki a gondolataimból. Szembe fordultam vele, és szemöldöke még mindig fel volt vonva.

Leintettem.

„Um, nem, minden rendben van.”

Apa halványan biccentett és amint odaértünk az autónkhoz, kinyitotta nekem a hátsó ajtót.

„Köszi.” Motyogtam és becsúsztam a szürke műbőr ülésre. Kereszteztem lábaimat, majd becsatoltam magamat, karjaimon azonnal libabőr keletkezett, amint a hideg levegő, amit a lég kondi bocsájtott ki, megcsapta a bőrömet.

A hazafelé vezető út gyötrelmesen csendes volt, csak az ablaktörlő és apa alkalmi allergiás köhögése adott ki hangot. Megkértem, hogy kapcsolja be a rádiót, de tiltakozott ellene, és azzal érvelt, hogy anyának már így is nagyon fáj a feje. Anya azonnal közbe szólt és elárulta, hogy ő nem bánja, nem fogja zavarni, de apa ragaszkodott hozzá.

A telefonom a zsebemben rezegni kezdett és megláttam a halványan világító kijelzőmet, és csak mosolyogni tudtam.

Úgy döntöttem, hogy szórakozok egy kicsit Harry-vel , így megnyomtam az elutasítás gombot, és tudtam, hogy ezzel fel fogom idegesíteni. Amint lekanyarodtunk az útról, az eső még jobban szakadni kezdett, és szomorúan vettem tudomásul, hogy nem volt nálam se kabát, se pedig egy esernyő, vagy akármi, ami megvédett volna az elázástól, amíg a verandáig elérek.

Apa leállította az autót, én pedig őrült módjára rohanni kezdtem a bejárati felé.  Sajnos nem sikerült úgy elérnem odáig, hogy a hajam ne tapadt volna a fejemhez.

Apa kinyitotta a bejárati ajtót én pedig egyenesen a lépcső felé siettem.

„Ha akármi kell, csak tudjátok, hogy zuhanyozok.” Motyogtam, ahogy lépkedtem a lépcsőkön, majd beléptem a hálószobámba. Megragadtam egy régi felsőmet és egy kényelmes rövidnadrágot a szekrényemben, mielőtt az ablakomhoz léptem, akit kinyitottam, majd lepillantottam a gyepre.

Nem tudtam, hogy Harry mikor fog felbukkanni és nem akartam kizárni, hiszen akkor teljesen elázna. nem gondolnám, hogy a legjobb ötlet lenne, hogy ma este átjöjjön, de nem akartam veszekedni vele. A társasága nagyszerű lenne egy ilyen esős napon, de nem tudom, hogy mik a szándékai.

Bementem a fürdőbe, majd bezártam magam mögött az ajtót, és megszabadultam az átázott és ragadós ruhadarabjaimtól. Megnyitottam a csapot és vártam, hogy elérje a megfelelő hőmérsékletet, mielőtt tényleg be nem álltam alá.  Sosem voltam a sokáig és lassú fürdés híve, így gyorsan mozogtam, majd 10 perc után már kint is álltam a rózsaszín puha lábtörlőmön.

Megtörölköztem, majd felvettem a fehérneműimet, amit a felsőm és a rövidnadrágom követett. Meg akartam mosni a hajamat, de végül úgy döntöttem, hogy csak felfogom egy copfba; tiszta lusta vagyok. Már majdnem elkezdtem befonni, amikor meghallottam, hogy valaki rálép a padlómra és motyogni kezd.

Felvontam a szemöldökömet és lassan kinyitottam az ajtót, ajkaim egyből mosolyra húzódtak, ahogy figyeltem Harry-t, aki türelmesen ült az ágyamon. Háttal nekem ült. Fehér pólója teljesen átlátszó volt, haja vastagabb és még göndörebb volt a megszokottnál, feltehetőleg az odakint egyfolytában szakadó esőtől. Odalopakodtam mögé, de mielőtt még megijeszthettem volna, felém fordult.

„Oh, szia!” Vigyorgott, majd egész testével felém fordult.

„Hali.” Viszonoztam köszönését kínosan, majd az üres helyre sétáltam és leültem mellé. Törökülésben ültem és karjaimat mellkasom előtt kereszteztem.

„Mióta vagy itt?” Kérdeztem, míg a copfomat piszkáltam.

„Csak most értem ide.” Válaszolta és haján végig szántott kezével.

„Miért nem válaszoltál a hívásomra?” Kérdezte, és már témát is váltott.

„A kocsiban voltam a szüleimmel.” Válaszoltam egyszerűen.

„Bassza meg az eső.” Motyogta, majd hátradőlt az ágyamon.

Kényelmetlenül érezte magát a paplanon, majd hangosan sóhajtott. Felállt és megragadta pólójának alját, amit áthúzott fején, és így az összes elrejtett tetkója szem elé került, ami a mellkasát díszítette.

„Utálom az esőt.” Fújtatott, majd ismét leült mellém az ágyra.

Újra ránéztem.

„Nem gondoltam volna, hogy tudsz korcsolyázni.”

„Szerintem ezt én is elmondhatom rólad.” Vigyorgott.

„Nem, de most komolyan, miért voltál ott?”

„Mikey ötlete volt.” Vont vállat.

„Szeret jégkorcsolyázni?” Faggattam.

„Annál is inkább, hogy a lányok szeretik az ilyen tevékenységeket.”Nevetett fel Harry.

Megforgattam a szemem.

„Persze”

„Szóval az a lány Mikey buliján, ő a barátnője vagy mi?” Kérdeztem.

„Daisy? Ő…valami olyasmi.” Nevetett.

Felvontam a szemöldököm.

„Hogy érted?”

„Hol együtt vannak, hol nem, azt hiszem így kell mondani.” Vont vállat.

„Mióta?” Faggattam, hiszen kezdett érdekelni a kapcsolatuk.

„Nem tudom, de amit Mikey mondott…körülbelül egy éve.”

Csak bólintottam, nem voltam benne biztos, hogy erre tudnék akármit is mondani.

Harry még mindig félre biccentve tartotta a fejét, de a tekintetünk találkozott.

„Tudod, mondtam neked, hogy valamit még nem fejeztem be?” Kérdezte, és lassan egy mosoly terült el ajkain.

Mielőtt még válaszolhattam volna, ledöntött az ágyra, teste enyém felett volt. Ajakit nyakamhoz vezette és éreztem leheletét a bőrömön.

Ajkait az állkapcsomhoz nyomta, amitől nekem bizsergető érzésem támadt, majd kuncogni kezdtem. Próbáltam betapasztani a számat a kezemmel, de hiába, hiszen Harry fogta őket. Elfordítottam arcomat, hogy közelebb tudjon férni hozzám, de a nevetést egy percre nem bírtam abbahagyni.

„Mi olyan vicces?” Kérdezte, és arcát ismét felhozta enyémhez, így tekintetünk ismét összeforrt.

„Nagyon csikis vagyok.” Mondtam kicsit hangosan és ajkait még mindig magamon éreztem.

„Igen?” Kérdezte beharapva a piercingjét.

Amint bólintottam, kezeit hasamhoz vezette. Könyörtelenül csikizni kezdet, és elég nehéz volt a nevetés közben levegőhöz jutnom.

„H-Harry állj.” Nevettem, és próbáltam kezeit eltolni magamtól.

„K-kérlek.” Visítottam.

„A szüleim odalent van-nak.”

Ezután szerencsére abbahagyta, habár még mindig felettem volt.

„Nem bánod?” Kérdeztem, míg meglöktem mellkasát.

„Nem, egyáltalán nem.” Dalolta, és egy levakarhatatlan vigyor terült el arcán.

Arckifejezése egy pillanatig komoly volt, amíg ezt egy nevetéssel meg nem törte.

„Nem bírok várni a hétfői büntetésig.” Kacsintott, és ezzel már át is lépte az ablakomat, kezében a vizes pólójával, majd eltűnt a látószögemből.